"Szívünk rég ide vár..."
Advent idején elég sok a várakozni való. Várakozni nem mindig jó, és leginkább az nem mindegy, hogy mire várunk. Talán a december az a hónap, amikor ez a tevékenység mégis örömmel tölti el a legtöbb embert. S ilyenkor mit várunk?
- A gyerekek például a havat, a nagy szánkózások és hócsaták színterét. Megérkezett.
- A Mikulást. Mivel hó esett, könnyű szerrel ő is megjött szánján. És ráadásul nemcsak az otthonokba, hanem az óvodába is.
- A Karácsonyt ajándékaival, meghittségével, szeretetével, az ünnepet, mely egybegyűjti a család tagjait. Addig azonban még várakoznunk kell pár napot, de a készülődés öröme hamar elhozza ezt a napot is.
S hogyan készülődnek a gyerekek az óvodában? Például minden hétfőn meggyújtják az adventi koszorú egy gyertyáját. Megnézik, mi lapul az adventi zsebekben. Mesélnek, báboznak, énekelnek a Mikulásról, karácsonyról, meg is festik ezeregy féle módon. Ilyen tevékenykedés közepette gyorsan repül az idő, s lám a Mikulás már nemcsak hogy itt járt, de azóta már az adventi koszorú második gyertyája is fényében tündököl.
Várjunk csak! Azért mégse szaladjunk olyan gyorsan, s időzzünk el egy kicsit december 06.- nak történésein. Igen, ez a nap volt Mikulás napja. A gyerekek nagy izgalommal készülődtek erre az alkalomra, mert a madarak már napok óta azt csiripelték, hogy erre fog járni a Télapó.
Ezen a várakozással túlfűtött napon az óvó nénik bábelőadással kedveskedtek a gyerekeknek. A Mikulás már itt jelen volt, de arra hamar rájöttek az apróságok, hogy ő még nem az igazi. A mesében bepillanthattunk Télapó otthonába, ahogy a manókkal csomagolják a kért ajándékokat. Ám a rosszcsont krampuszok széttépték a mindent tudó varázskönyvet, így az ajándékosztás meghiúsulni látszott. Biztos nem esett volna jól a gyerekeknek, ha a Mikulás üres kézzel távozik!
De ahogy a következő események mutatják, a jóságos nagyszakállú megoldotta a problémát. Minden kisgyereknek hozott csomagot, ide az Árnyas Óvodába is, mert tudja, hogy az apróságok nem rosszak, csak néha elevenek. Mikulás bácsi előtt állva egyébként is mindenki gyorsan megjavul, jóság ígéretet tesz, s a Télapó bízik benne, hogy az ígéret előbb utóbb valósággá válik.
S a legtöbb gyerekből - akik betartják szavukat - jó felnőtt válik, s hálás szívvel adják majd tovább gyermekeinek az adventi várakozás örömének minden percét.
Akik nem tartják meg ígéretüket, szép lassacskán elfelejtik december varázsát, nem hallják majd a Mikulás csengettyűjét, s a várakozás örömteli oldala már csak emlék marad.
Szerencsére én nem ismerek ilyeneket!
Boldog adventi várakozást várakozást Mindenkinek!
