"Itt van az ősz, itt van újra..."
Most már teljes az összhang az Árnyas Óvodában. Az újonnan érkező gyerekek is belesimultak az ovi mindennapi életébe, vidáman játszadoznak társaikkal, s veszik át új kis csoportjuk rezgéseit...
A gyerekeknek sikerült egymást megismerniük, új barátságok szövődtek, úgyhogy szép lassan kezdenek belemélyedni az épp aktuális témák titkainak kifürkészésébe is.
Az első ilyen téma maga az ősz. Bár a levelek még többnyire zöldek, a hűvösebb reggelek egyértelműen jelzik megérkeztét. A gyakori esők hatására a gombák csak úgy nőnek ki a földből, akárcsak a gyerekek ecsetjéből.
Az ősz megérkezése azonban költöző madaraink távozását hozza magával. A költöző madarak nagy útra indulnak, addigra azonban felkészítik magukat arra, hogy legyen erejük megtenni azt a sok 1000 km-t, ami az afrikai meleg vidékek eléréséig előttük áll.
A gólyák az első madarak, akik útra kélnek, általában augusztus 20 -át követően a hónap végéig elhagyják a Kárpát-medencét.
A fecskék Fecskehajtó Kisasszony napjától, azaz szeptember 8. tájékától kezdik meg utazásukat. Azonban előtte ezek az aprócska, villás farkú, fekete- fehér színű madarak rengeteget esznek, akár megduplázhatják súlyukat. Erre szükségük is van, hiszen naponta megállás nélkül tesznek meg 1000 km-t, ám gyakran az is megesik, hogy akár 2 - 3 napig egyfolytában repülnek.
A gyerekek maguk is gólyákká és fecskékké változtak: vidáman lépdeltek hosszú lábakkal, repkedtek kicsi szárnyakkal, tátogtak aprócska vagy szélesre tárt csőrökkel, kelepeltek vagy csicseregtek, gyülekeztek villanydróton, s számolgatták egymást, hogy készen áll - e mindenki a nagy útra.
Hogy még többen legyenek, festettek is jó néhány madarat, melyek mikor elkészültek, rögtön felröppentek, s csatlakoztak útnak indult társaikhoz Afrika felé.
Az ősz kettős érzelmeket vált ki az emberekből. Szomorúság és öröm egyszerre van jelen ebben az évszakban. Búslakodunk, hiszen elmúlt a nyár, a jó idő, a pancsolás, a szabadság, visszatérünk a hétköznapok malomkerekébe, kezdődnek a mindennapi kötelességek, elrepülnek a vándormadarak, búcsúzik a természet.
Azonban örülünk is, mert újból találkozunk megszokott életünk szereplőivel, folytathatjuk velük az élet kérdéseinek megvitatását, a fák levelei gyönyörű színpompájukkal kápráztatnak el bennünket, lehet nagyokat sétálni, kirándulni, összegyűjteni a fák kincset érő terméseit, érik a szőlő, az alma, a körte, a dió....mennyi jó! Kóstolgatják is a gyerekek ezeket lelkesen!
S ha éppen akad egy csöppnyi szabad idő, akkor Lili néni ad elő szép bábjaival kedves meséket rögtönzött kis bábszínházában.
Lehet kint hűvös vagy eső, egy a lényeg, szívünkben legyen mindig napsütés!
