"Illa berek, nádak, erek..."
Egy mesés utazás története
"Árnyas vasútállomás! Az első vágányról hamarosan szerelvény indul! Kérem szálljanak fel a vonatra!" - hallatszott valahonnan egy titkos hang.
Mi történik itt? Az Árnyas Óvoda utcájában két kisvonat álldogált, s izgatottan várta utasait...
Vonatok itt, ahová csak autók járnak? Talán egy mesébe csöppentem bele?
Vajon miért várakoznak itt, miért pöfögtek fel a vonatok a dombtetőre?
A szememet borító ködfátyol lassan kitisztult, s kezdtek kirajzolódni az Árnyas ovisok körvonalai, akik a világ legtermészetesebb módján birtokba vették a szerelvényeket. "Csingling!" Indul a mesevonat!
Szóval mégiscsak mesébe csöppentem. De hová utazunk?
Hamarosan ez is kiderült. Az óvó nénik egy kalandos, élménydús, mesebeli nappal szerették volna meglepni a gyerekeket. Azt hiszem, sikerült, de kezdjük az elején.
"Egyszer volt, hol nem volt"...Nem... Egyszer van, és most van, 2015 novemberében, egy szép őszi napon...
Napsütéses reggelre ébredtünk, szerencsére, talán az idei év utolsó enyhe napjára, mert az előrejelzések szerint hamarosan beköszönt a tél.
Örültünk is ennek a kellemes időnek, mert a kisvonattal történő utazás intenzívebb szélmozgással járhat, ami melegben mégiscsak jobban esik az embernek.
Mindenki kényelmesen elhelyezkedett az üléseken, aztán "csingling", s a vonat elindult meseországi kalandjára.
Kellemes ringatózással haladt előre. A vonatok nyitott ablakai panorámás kilátást engedtek a kíváncsi szemeknek, a lenge szél és a napsugarak pedig szelíden csiklandozták az arcokat. A mellettünk lassan futó ismerős táj minden részletét jól szemügyre lehetett venni. Az utasok vígan integettek az arra járó - kelőknek, s üdvözléseik mosollyal kísért viszonzásra leltek.
Az úton fekvő bukkanókkal tarkított emelkedők és lejtők még több mosolyt csaltak az arcocskákra, hiszen az élmény a hullámvasutak vidám játékának érzetét keltették.
Bár lassan haladtunk a gyorsan suhanó autók között, mégis, mintha az "illa berek, nádak, erek..." sebességével érkeztünk volna meg a helyszínre.
A cél a Váci Mihály Művelődési Ház színházterme volt, ahol a színészek a Békakirály című zenés mesejáték bemutatására készülődtek. Az ovisok az első sorokból nézhették végig a zenés előadást, oly közelről, mintha ők maguk is a mese részesei lennének. A színdarab hol kerek szemek, hol hangos kacajok kíséretében haladt előre. A hálás kis közönség nagyon élvezte a békakirály és a hercegkisasszonyok fondorlatos történetét. S persze ahogy a mesékben lenni szokott, minden jó, ha jó a vége, győzött az igazság.
Az idő itt is gyorsan elszállt. A kisvonat az épület elé gördült, mellyel együtt a kalandos délelőtt vége is megérkezett. Együtt zötyögtünk hazáig, ám ezúttal is mintha csak egy "hipp, hopp, ott legyek, ahol akarok"-nyi idő telt volna el. Az ovi messziről integetett, már várta lakóit a finom ebéddel.
Élményekben bővelkedő nap volt ez a mai, s bár ripsz-ropsz elszállt, de emléke reméljük, nem tűnik el "illa berek...".
