Olállá, cup, cup ...
Mit látok, mit látok? Olállá. Egy óvodát! Árnyas Óvoda.
Menjünk be szép csöndesen.
Mit hallok, mit hallok? Olállá. Mackó brummogást.
Nézzük meg miért.
Az óvodában voltak, akik még a sarkvidéken való barangolásból nem tértek haza. Akik már megérkeztek, azoknak más elfoglaltságuk akadt. Mindegyiküknél egy közös motívum azonban kirajzolódott, ez pedig a medve. S márpedig a medve az medve, akár melyik oldalról is nézzük.
Amiben különböznek, a színük. A jegesmedve fehér, a barna meg ...No, e kérdés nem ilyen egyszerű. Itt komoly kérdőjelek jelennek meg fejemben, mert annyi színben pompázhatnak, amennyiben akarjuk, s a ruhadivatjukról, érdekes testalkatukról még nem is beszéltem. Legalábbis az óvodába érkező brumikról ezt sikerült megállapítanom. No, meg azt is, hogy jókat lehet velük tornászni, játszani, nevetni, nyakba tekerni, aludni.
( Tudományos téziseket azonban ez alapján lehet, hogy nem érdemes felállítani. )
A legtöbb kacajt azonban egy játék váltotta ki. Nem tudom hányszor kérték a gyerekek az ismétlést, de nem kétszer, az biztos. Ez esetben csak azt sajnáltam, hogy én a fényképezőgép túloldalán álltam, s nem a gyerekek között.
"Mit látok, mit látok? Olállá, egy hidat. Menjünk át rajta!
Mit látok, mit látok? Olállá, egy folyót. Evezzünk át rajta!
Mit látok, mit látok? Olállá, egy mocsarat. Keljünk át rajta! Cup, cup, cup." ( Ez a cup, cup volt az egyik csúcspont. )
S ez így ment tovább, mígnem egy sötét barlangba nem értek. Nem láttak semmit, de ahogy tapogatóztak, nagy szőrös füleket, mancsokat véltek érezni.
"Jaj, egy medve!" S visítva menekült ki merre látott. Nem tudom, hogy a visítás vagy a nevetés volt hangosabb, de hogy igen jól szórakoztak, az biztos, s a katarzis élményét ha eddig nem is, de most biztos mindenki megismerte. S az óvó néni mély átéléséről még nem is beszéltem...
Azonban hogy a mackók életéről s persze színéről és öltözékéről pontosabb ismeretekkel rendelkezhessenek a gyerekek, az óvó nénik úgy határoztak, hogy ellátogatnak a Medvefarmra. S a tudományosság kedvéért elhívták a Madároviból Barna bácsit is ( no most ő nem úgy barna ), hogy minél pontosabb képet kaphassanak a macikról. Ez alapján teljes bizonyossággal állíthatom, hogy a barna medve barna. ( Ő meg nem úgy Barna. ) Bár a barnának lehet világosabb és lehet sötétebb árnyalata is. Ha festenem kellene biztos kerülne bele egy kis sötétkék, fehér, sárga és narancs is, de most nem ez a feladat. A nagy egészet nézve az összhatás egyértelműen barna. Különben miért is hívnák barna medvének?
S mit állapítottunk még meg? Olállá, cup cup. Igen, hát az idő kissé felengedett, meg a fagyott talaj is, így a macik, struccok, farkasok cup - cupolhattak a sárban. De legalább mi jól megnézhettük talplenyomataikat.
S mit fedeztünk még fel? Például az ormányos medvét, aki játékos, de alig lát, így gyakran orra esik. Vajon ő látta már az orra hegyét, vagy hosszúra nyúlt szaglókája mindig homályba burkolózik számára?
Megnéztük a farkasokat is, akik szintén cup, cup.
Cup ide, cup oda, azért a nap sütött. S miért olyan lényeges most ez? Azért, mert jövetelünk titkolt célja az is volt, hogy megnézzük, látni - e a medvék árnyékát. Mert ha igen, akkor még várhatunk a tavaszra. Szomorúan állapítottuk meg, hogy van a medvének árnyéka.
De a remény szikrája mindig ott motoszkál, s nem is hagyott cserben. Ugyanis a mi látogatásunkkor még csak február 01. volt, a néphagyomány szerint pedig 02. -án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján kell mackólesre menni. E napon viszont árnyéknak nyoma sem volt.
Azonban időjárásunkat elnézve már azt sem tudom, hogy most milyen évszak van. Én jelenleg őszre tippelnék, úgy szakad az eső, de legalább mindenkinek része lehet az óvodások vidám játékában. Ugyanis ma nincs olyan lábbeli, amelyik nem mondaná azt, hogy:
olállá, cup, cup.
