Nagybajuszos óvodások...
Tán furcsa, amit írok, de hogy, hogy nem, bizony mondom, így történt. Elmesélem ihol. Történt egyszer...
Szóval történt eccer, ...valamikor a 2012. év február havának tizen valahanyadik napjaiban, hogy az Árnyas utcai Óvodában ( mert hát így hítták ), összeültek, mint a fonókban az ifjak s idősbek. Ezt nap mint nap megtették, mert hát sok vót a munka. Szőni, fonni, gyöngyöt fűzni, vót mit tenni bőven.
S hogy fürgén járjanak az ujjak, énekeltek, nótázgattak, szólt a zene, csuhaj! Készültek is a szebbnél szebb portékák. Szórakoztatás képpen néha táncra perdültek, néha meg sütésbe fogtak, hogy csillapítsák korgó gyomruk zaját.
S hogy miket kévántak meg így szorgalmatosság közepette? Hát amolyan hamuba sült féle, sajtkalapos pogácsát, meg krumplis tésztéból pöndörített, olajban sercegő, ropogós kis A N G Y A L B Ö G Y Ö R Ő T.
Igen, jól mondom, no. Angyalbögyörőt. Mert hát tehetek én róla, hogy így nevezték el? Az olyan, mint a nudli, csak nem főzve, hanem sütve. De jól is estek a falatok mindenkinek, biza!
Eccer a nagy tüsténkedés közepette zörgés kerekedett az ajtón. Ki lehet a? Tán csak nem a szél akar begyünni?
A szemek tágra kerekedtek, amikor furkós bottal, cudar nagy bajusszal, butykosüveggel és tarisznyával oldalán, kalappal a fejébe nyomva bekéretőzött Pista bácsi.
Adjon Isten jó napot! Bé szabad - é gyünni? - kérdezte. A fonóbéli legények és leányok hellyel kínálták. Nézegették, fürkészték vonásait, hatalmas bajuszát, mely olyan kenderkócosnak tüsténkedett lenni. Aztán Pista bácsi nekiveselkedett, s áradt belűle a szó, mint olvadáskor a hólé. Mesélni kezdett egy történetet Ilókról, meg Mihókról, s a nagybajuszos csodálkozás fokozatosan nagy nevetésbe ment át. Mert hát amennyi butaságot mívelt az a Mihók gyerek! Ezeket hallva szem nem maradt szárazon!
Közben odakint hullott a hó, fútt a szél, kavargott, mint aki haragszik. De hirtelen egy fuvallat bellibbent a fonó ajtaján, s képzeljétek mi történt! Lefútta Pista bácsi..., nem, nem a kalapját, hanem a kenderkócos bajuszát. Az a szél szárnyán táncra perdült, s hol az egyik, hol a másik ifjú orra alá helyezményezte el magát. Nem nézte a, hogy lejány - é vagy fiú, akire rámerészkedett! Ott hetykélkedett az orcákon! Lett is ezen nagy nevetés!
Tán még most is nevetnének, ha Pista bácsi nyakon nem csípte vóna bajuszát, s vissza nem illesztette vóna megszokott helyére!
Itt a vége, fuss el véle!
