Méhecskék Karácsonya
Két helyszín jelenik meg szemem előtt:
Hideg téli este, hóval borított táj, gondosan berendezett falusi otthon, feldíszített karácsonyfa.
Hűs téli este, kietlen, kopár táj, fából eszkábált istálló, széna.
Jelen és múlt. A különbség 2000 év időben és 2000 km térben. De valami közös. Meghittség, s mélységes, igaz szívű, tiszta szeretet árad mindkét helyről...
Különböző korok, különböző társadalmi szokások. Családok, emberek, sorsok. Mások. Változóak. De egy valami örök, időtálló. Anyát és gyermekét összekötő szeretet.
A Méhecskék Karácsonyán vagyunk. A jelenben. Az édesanya gyermeke kérésére mesél. Egy több, mint 2000 éves történetet.
"Régen történt, nagyon régen
távol tőlünk, más vidéken."
S e történet megelevenedett. Angyalok serege hirdette:
"...kisgyermek született...Jézus a neve."
"Betlehemi istállóban
szalmán fekszik ágy helyett,
s szendereg egy kisgyerek.
Pólyájával betakarja,
énekével elringatja
édesanyja: Mária."
Égi jelre útnak eredtek a pásztorok, s a három király, Gáspár, Menyhért és Boldizsár, ajándékkal kezükben, hogy ünnepeljék a kisded születését.
Ünnep volt ott és akkor, csendes és meghitt, s ünnep van itt és ma. Csak egy kicsit másképp. De mi is őt ünnepeljük.
"Kicsi Jézus ég virága
Ő hoz áldást a világra."
Karácsony van. A szeretet ünnepe. A gyerekek ajándékkal készültek a számukra legfontosabb embereknek, szüleiknek. Az ajándék e gyönyörű műsor és a lelkesen, gondosan készített saját kezű alkotás, melyek boldog perceket szereztek a teremben egybegyűlteknek.
"Nem tudom ki adja e mesés perceket,
de az érzés, mi átjár, nem más, mint a szeretet."
Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
