Maszatkák
Lehet, hogy akad, aki azt gondolja, hogy Maszatkáról, a cicáról szól majd ez a cikk. Szólhatna éppen róla is, hiszen e kedves lény meglehetősen sok "garfieldi" tulajdonsággal rendelkezik, aki tudvalévő, hogy vicces és igen népszerű a gyermekek körében, ennek ellenére itt és most másról olvashattok... Ám ez is igencsak izgalmas!
A maszat a mi esetünkben szó szerint értendő, és nemcsak a cica, hanem ez is a gyerekek nagy barátja.
Eme fogalom sokféleképpen jelenik meg a kicsik életében: például étel lenyomataként, festék paca mintájaként vagy vizes homok képében. S hogy hol bukkanhatunk rájuk? Mindenhol, bárhol.
Ennivaló maszattal gyakran találkozni például egy jól sikerült szülinapi torta elfogyasztásakor, leginkább a szájak körül bajuszra vagy szakállra emlékeztető minta képében, ezt elég sok fotó is bemutatja honlapunkon. Amire ebben a cikkben kitérnék az a festék és a vizes homok - egyszerű nevén nevezve sár - ejtette nyomok lesznek.
Úgy hiszem, mindkettővel való foglalatosság meglehetősen kedvelt a gyerekek körében. Hogy miért? Felnőtt fejjel talán érthetetlen, de gyermeki emlékeinkbe mélyedve szerintem rögtön tudni a választ. Csak!
De hogy kerülnek a maszatok az asztalra, a földere, a falra, a gyerekek ruhájára, kezére, arcára, hajára...? Járjunk csak utána!
A festéknyomok esetében először a színek az üres lap befedésére szolgálnak.
Kezdetben minden megy szép rendben, terv szerint, aztán a hosszú, festékbe mártott ecset - mely gyakran fékezhetetlenül külön életet él - véletlenül és észrevétlenül rákenődik a kezekre vagy a szomszéd pólójára, s rögtön kiderül, hogy e színes maszat ezeken a felületeken is remekül mutat. Úgyhogy a papír üres foltjainak befedése után - mivel az alkotó és felfedező kedv lankadatlan - akad még festésre alkalmas terület bőven, például a fentebb említett helyeken...
... és akkor a tenyerek festéken való csúsztatásáról még nem is beszéltem.
És most következzen a maszatok maszatja, a lenyomatok királya, a sarazás. Nincs is nagyobb móka, mint amikor a vizes homok cuppog a lábujjak között!
Persze ilyenkor is az első mozzanatok csendes alkotómozdulatokkal kezdődnek. Épül a homokvár, bástyák, ablakok, alagutak, a csatornarendszer...
... aztán jöjjön, aminek jönnie kell, folyjon, aminek folynia kell, a víz.
Ettől a pillanattól kezdve ahogy gyarapodnak a sárcseppek a gyerekeken, úgy nő a jókedv, s a vidámság amplitúdója a legmagasabb kilengést produkálja. Folyik a víz, cuppognak a talpacskák, fröccsen a sár, .... - ugye most már derengenek az egykori élmények? De jó is volt!
Az alábbi példák, ha nem is tudományosan, de alátámasztják, hogy maszatolni és maszatosnak lenni jó! Úgyhogy hajrá, még itt a nyár!
