Márton napi hagyományaink
November 11. Márton napja. A Szent Márton-napi hagyományok több évszázados múltra tekintenek vissza nemcsak hazánkban, hanem Európa szerte is. Különféle szokások alakultak ki, de a legtöbb embernek a liba és az újbor jut róla eszébe. Számunkra talán mégis kedvesebb ez az ünnep, mivel Szent Márton az egykori Savariában - ami ma Szombathely - született.
| Szt. Márton és a koldus-táblakép XIV. sz. |
Szent Márton a Római birodalom Savaria nevű városában született 316 vagy 17 - ben, de Itáliában, Paviában nevelkedett.( Emlékét őrzi a szombathelyi Szent Márton templom kápolnája, melynek helyén a legenda szerint szülőháza állt.)
Apja a római hadsereg tribunusa volt, így a fiúra is a katonaság várt. 15 évesen jelentkezett katonai szolgálatra. Azonban Mártont "gyermekkorától fogva isteni kegyelem hatotta át, s amikor tizenkét éves lett, szülei akarata ellenére a templomba szökött és kérte, hogy vegyék fel a hittanulók közé. Ettől kezdve remeteségben élt volna, ha testének gyengesége ebben meg nem akadályozza. Mikor pedig a császárok elrendelték, hogy a veteránok fiai harcoljanak az atyák helyett, hadba rendelték Mártont is, mihelyt tizenöt éves lett. Elég volt neki egyetlen szolga, azt is inkább ő szolgálta ki, még a lábbelijét is ő húzta le, és ő tisztította." (Jacobus de Voragine: Legenda Aurea - részlet)
A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén egy hó alatt fekvő, meztelen koldusra lelt. Kardjával kettévágta köpenyét, s felét a szerencsétlen ember vállára borította. Aznap éjszaka Jézus megjelent álmában a koldus köpenyével. 339-ben, 22 éves korában keresztelkedett meg szolgálati helyén, Amiensben. A kereszténnyé lett fiatal katona parancsnoka kérésére még két évig szolgált a légió kötelékében.
| Szent Márton temolom és kút Szombathelyen |
Hazatérése után Savariában kezdte meg térítő munkáját. A hagyomány szerint édesanyját is a keresztény hitre vezette, és az egykor a szombathelyi Domonkos templom előtt álló kút vizével keresztelte meg. A kút helyén ma Rumi Rajki István szép Szent Márton szobra áll. Apja továbbra is a pogány hit követője maradt.
Később Poitersben és Toursban szolgált.
Jó cselekedeteiről mesék zengtek, ezért püspökké akarták szentelni. Hogy ez ne történhessen meg, alázatból a ludak óljába bújt el. A fehértollúak azonban gágogásukkal elárulták rejtekhelyét, így Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 397-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. Védszentként tisztelték többek között a koldusok, a katonák (gyalogosok és lovasok egyaránt), a ló- és lúdtartók, valamint a szőlőművelők, a hordókészítő kádárok, továbbá Franciaország védszentje volt.
Hazánkban Márton kultusza feltehetően már a honfoglalás előtt virágzott. Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett.
A középkorban hazánkban Szűz Mária után Szent Márton tiszteletére szentelték a legtöbb templomot, és települések sorát nevezték el róla.
A Márton napi hagyományok a régmúltra tekintenek vissza. Szent Márton lúdja voltaképpen egy régi római étkezési szokásnak, illetőleg hagyománynak továbbélése. Aesculapius ünnepén, amely éppen erre a napra esett, liba került az asztalra.
A középkorban Márton napja az akkori naptárakban az óév utolsó jeles napjának számított, ill. a gazdasági év végét is jelentette. Mindenből volt bőven. Országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben ehessenek, ihassanak az emberek. Az újbor már hordókba került, így a jeles szent tiszteletére ihattak belőle. Ekkor vágták le és sütötték meg a meghizlalt, tömött libát, ''Márton lúdját'', mert úgy tartották: ''aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik''. A néphiedelem azt tartotta, ezen a napon minél többet eszik, iszik valaki, annál több erőt és egészséget vesz magához.
A német nyelvterületekről ismert lámpás/fáklyás felvonulás, Martinsumzug, szintén Szent Márton emlékét hivatott őrizni, és a jó cselekedeteket jelképező fényt kívánja eljuttatni mindenkihez.
E nap időjóslásra is ad alkalmat.
Ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha rövid és barna, akkor sáros.
Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.
Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.
