Márton - napi történések II.
Márton nap délutánján, ahogy egyre jobban elharapódzott a sötétség, úgy nőtt az izgalom a gyerekek körében. Az ünnep egyik fénypontja a lámpás felvonulás és a manókeresés...mely hamarosan kezdetét vette.
A Márton - napi lámpás felvonulás hagyománya eredetileg német nyelvterületekről származik (Martinsumzug), mely Szent Márton emlékét hivatott őrizni, és a jó cselekedeteket jelképező fényt kívánja eljuttatni mindenkihez.
A fényt fentről a csillagok, lentről azok a tök- és papírlámpások szolgáltatták, melyeket a lelkes tökfaragó mesterek és a gyerekek készítettek az óvó nénik segítségével.
A töklámpás faragó verseny az idén is meghirdetésre került, melynek hatására szép számmal érkeztek a remekművek. A vidám, a vigyorgós, az ijesztő, a kedves, a nagyszemű ...és még sorolhatnám hányféle arc köszöntötte hívogatóan napokig az óvoda bejáratán áthaladókat. Márton nap estéjén aztán ezek a lámpások munkába álltak, s teljes fényükben pompázva, ki vidáman, ki vigyorgósan, ki ijesztően, kedvesen vagy épp nagy szemekkel nézve mutatták az utat a vendégeknek.
A gyerekek lámpásaikkal kezükben az óvó és - dajka nénik kíséretében énekelve és verselve járták körbe az ovi épületét.
Amikor már a sötétség teljes súlyával nehezedett a tájra, elérkezett a legizgalmasabb rész. A sok apróság belevetette magát a bokrokba, s keresni kezdte a még apróbbakat, a manócskákat.
Hahó! Itt vagyok! Kiáltoztak észrevehetetlenül a kicsi lények, reménykedve, hogy ma valaki őket is hazaviszi.
Megvan!
Találtam egyet! - hangzott hol innen, hol onnan egy - egy örömteli kiáltás, az, hogy kitől jött csak sejteni lehetett, látni annál kevésbé.
Persze a rutinosabbak bevetették a modern világítástechnika vívmányait is, úgyhogy bízunk benne, hogy manócska nélkül senki sem távozott.
Ám még mielőtt hazamennénk, a töklámpások alkotói átvehették megérdemelt jutalmukat. Gratulálunk a közönség szavazatok nyerteseinek, és mindenkinek, aki remekművével emelte az est fényét.
S hogy jövőre biztosan senki se éhezzen, libazsíros, lila hagymás kenyér került a terítékre, de természetesen a barátság lepény sem hiányzott az asztalról.
Az este végeztével a földi lámpások fénye kialudt, de az égi lámpások azóta is, mint eddig is évmilliókon át, estéről estére, az idők végezetéig világítanak nekünk, kísérik utunkat, s szórják a barátság és a szeretet fényét mindenfelé.