Márton - napi libaságok
"Már liba koromba hallottam e napnak
Hírét, hogy innepe volna Mártony papnak.
Rég tudom, hogy ilykor a torkos babona
Eleitől fogva nyársra ludat vona,
Mert apám, anyám is mikor megölettek,
E nyalánk szokásnak áldozati lettek."
Csokonainak tulajdonítják ezt a tréfás verset, mely nem más, mint a "nyársra ítélt Márton-napi lúd" búcsúzó dala.
S valljuk be, november 11. - én, Márton ünnepén valószínűleg sokkal több liba kerül az asztalokra, mint egyébként. De miért pont a liba? Ez elég nagy galiba, legalább is ennek a fehér tollú gágogónak mindenképp!
Ennek egyik oka Márton, akit jó cselekedetei a püspöki címig repítettek, de a legenda szerint eme dicsőség elől szerénysége a ludak óljába kergette. A libák gágogása azonban elárulta, így 371 - ben megtörténhetett püspökké avatása.
A másik ok, hogy a középkorban e nap jelentette a gazdasági év utolsó napját, ekkor fizették ki a megszolgált béreket - gyakran libával is - , melyet lakomával, újborral és az ekkorra felhizlalt sült libával ünnepeltek.
Szerintem van egy harmadik ok is, ez pedig maga a liba, mégpedig azért, mert igen ízletes a húsa. És ugye mindenki előtt ismert az a mondás, hogy Márton - napján "aki libát nem eszik, egész évben éhezik”. No, márpedig azt senki sem szeretné!
De találtam egy negyedik okot is, ő pedig a gazdasszony, mert miért készíti el olyan finoman a sült libát!? Ha rossz lenne, biztos nem enné senki sem!
Az ötödik ok a liba csontja, ami idő jóslására igencsak megfelelő alkalmatosság. A népi megfigyelés szerint, hogy ha fehér a ludunk csontja, havas karácsonyra és kemény télre számíthatunk, ha barna, akkor sáros, lucskos ünnepünk lesz.
A hatodik ok....de most kezdünk egyre mélyebbre jutni a mi lett volna ha kérdéskörben, melyen tudjuk, hogy nem sok értelme van elmélkedni, hiszen a történelem kerekén és a tényeken nem tudunk változtatni, és egyébként is ok nélkül semmi nem történik a világban. Így Márton - napján eme libáskodást a libáknak le kell nyelniük...! Vagy ki nyel le kit?
November 11. - én az Árnyas Óvodába is megérkezett Márton, barna lovon jött, ami azt jelenti, hogy az idén havas karácsonyra készülhetünk. De hogy teljesen biztosak legyünk benne, a gyerekek megvizsgálták a liba csontját is. Minden csoport csak egy combot boncolgatott, hogy kevesebb liba essen áldozatul. A négy csont hosszú volt és fehér, vagyis alátámasztani látszik a havas karácsony lehetősége.
Az előző cikkben szerepelt egy mondás, mi szerint "jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál", de a combja még inkább, hát erről is sikerült ténylegesen meggyőződni. A csontból való jóslás után az óvodások a husikán is megosztoztak, így az a bizonyos fentebb említett éhezős mondás is kipipálásra kerülhetett. Azt hiszem nagyon ízlett a gyerekeknek, egy falat sem maradt, a gazdasszony ( dajka néni ) nagyon finoman készítette el!
A libához lepény is jutott, mindenki tört egy darabot és megosztotta barátjával, jelképezvén Szent Márton jó cselekedeteit.
Délutánra a libák megnyugodhattak, a főszerepet átvették tőlük a lámpások.
Márton - napján egy kedves szokást elevenítenek föl az Árnyas Óvodában. Gyerekek, szülők, testvérek, gondozó - és dajka nénik lámpással kezükben énekelve körbejárják az ovi épületét. E hagyomány eredetileg német nyelvterületekről származik
( Martinsumzug ), mely Szent Márton emlékét hivatott őrizni, és a jó cselekedeteket jelképező fényt kívánja eljuttatni mindenkihez.
Kellemes, hangulatos délután volt.
A lámpások fényében előkerültek az elbújt manócskák.
A tökfaragó verseny alkotói - akik örömünkre voltak szép számmal - remekműveikért átvehették jutalmukat, melyhez sok szeretettel gratulálunk!
Libazsíros lila hagymás kenyér illata lengte be a tájat, mely szép lassan eloszlott az este sötétjében. A végére már csak az égi lámpások tündököltek az égbolton, melyről mi azt hisszük, hogy csillagok, de lehet, hogy odafent is valakik épp Márton - napot ünnepeltek.
