Március 15. - Ünnepi megemlékezés
"Nézd, ott jön egy katona,
Hetykén áll a bajusza,
Tiszteleg, tiszteleg,
Arca komoly, nem nevet."
Ez a katona nem akármilyen katona! Huszárruhát visel, szemében és kardján a lelkesedés tüze csillog. Nagy tett van készülőben...
A huszárság története az ősidőkig nyúlik vissza, de elnevezésük mint lovas katona neve, 1458-ra tehető, amikor is Mátyás király húsz telkenként egy lovas katona kiállítására kötelezte alattvalóit.
A könnyűlovas, mozgékony katonák bátorságára, vitézségére, harcmodorára méltán lehetünk büszkék, hiszen dicső tetteik végigvonulnak a magyarság történelmén.
"Olyan ember volt mint akármelyikünk, olyan katona, mint bárki más. Olyan fából faragták, mint akár téged, akár engem, de ha felült ficánkoló, mozgékony, gyors, fáradhatatlan, szép magyar lovára, kezébe kapta a huszárkardot, és visszaszállt belé az ősi magyar lovasszellem, akkor más ember, más katona, más férfi lett belőle: magyar huszár!"
"Ló, ló, paripa,
száján zabola;
gyí te, gyí te tüzes csikó,
vágtass amoda!"
Az Árnyas kis vitézei csákót nyomtak fejükre, felnyergelték paripáikat, s menetelve elindultak, no, nem a csatába, hanem Március 15. ünnepére, abba a korba, amikor az ország szíve egy nyelven beszélt, amikor Petőfi megírta a Nemzeti dalt...
"Talpra magyar, hí a haza! " - s a nép ment a szabadság reményében.
Az ifjak sorra csatlakoztak, s álltak be katonának, a lányok szomorúan, ám mégis büszkén intettek búcsút a legényeknek.
"Pereg a dob:
Tra-ta-ta,
Most kezdődik
A csata.
Papírcsákó fejemen,
Ezt a csatát
Megnyerem."
A huszárok díszes öltözékben büszkén ülték meg lovaikat. A huszárruha ereje nemcsak szépségükben és a zsinórokba rejtett fém szálakban rejlett, hanem a bennük dobogó, szabadságért küzdő magyar szíveknek legalább annyira köszönhető volt.
A gyerekek huszárosan álltak helyt az ünnepi megemlékezésen, mely méltó tisztelgés volt az 1848 - 49 - es forradalom és szabadságharc hősei előtt. S bár e harc szomorú véget ért, hatása, eredményei megkérdőjelezhetetlenek. A magyar nép szabadságvágya, tetteik és lelkesedésük 169 év távlatából is példaképként állnak a mai kor nemzedéke előtt, s reméljük, hogy ezek a visszaemlékezések elhintik a hazaszeretet magját a gyerekek szívében.
