Mackóságok
Hurrá! Az elmúlt időszakban a tél még igencsak ontotta magából a zimankót! Borult volt az idő, jégcsapok mindenfelé! Hurrá! Hamarosan felolvadnak a mínuszok! Jön a tavasz! A medvék nem látják az árnyékukat! S hogy függ ez mind össze? S minek örülök ennyire? Mindjárt elmesélem.
Vagyis helyettem meséljenek Jókai Mór lebilincselő sorai az Új földesúr című regényéből:
„Van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve - visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; - mert ez még csak a tél kacérkodása;
"Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; (...)
Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőlteti haragját, annál hamarább vége lesz. S a medvének mindig igaza van."
Ezt a napot február 02 - án írtuk, s hogy eme állításoknak bizonyságát mi is megtaláljuk, vendégségbe invitáltuk a környék összes medvéjét. Annyian érkeztek a hírre erdőn, hídon, mocsáron is átkelve, hogy hét határra elhallatszott az Árnyas Óvoda brummogása, no meg a gyerekek sikongatása.
A megjelentek között volt barna, fehér, kicsi, nagy, fiatal, öreg, modern és retro, szőrös és még szőrösebb, ( volt gumi is, ám ők valamiért lassan felszívódtak), úgyhogy sokféleségükkel képviselték a Föld teljes medveállományát.
Önmagában már ez a tény is elég bizonyítékot adott a tavasz közeledtének, hiszen ha a mackóknak még aludni lett volna kedvük, akkor bizton nem jöttek volna el ennyien.
Árnyékukat folyton lestük, de szerencsére sehol nem bukkant elő.
Ennek örömére igazi vidám, mókás, medvetáncoltató, málna habbal tarkított, amolyan farsang közeli hangulatban telt a hét.
S míg a mackók vigadoztak, addig a kesztyűlakó állatkák, a kisegér, a cinege, a béka, a szarvasbogár és a hangya szorgosan csinosítgatta ujjnyi méretű szobácskáját. Talán már ők is a tavaszt várják vagy inkább a közelgő farsangi mulatságot?
Reméljük, hogy a tavasz tényleg hamarosan megérkezik, ám addig készülődjünk a farsangra, mert az már biztosan az ajtónkon kopogtat!
S ha valaki medvének fog beöltözni, azért ne lepődjön meg, ha az árnyékát próbálom majd megkeresni és lefotózni, biztos, ami biztos...
Brumm, brummm....
