Kirándulás Hatvan városába
Nagyon kellemes kis város Hatvan, hangulatos utcák, virágos parkok, terek, szuper játszótér és egy szépen felújított barokk kastély kínálta magát, hogy az ide látogató Árnyas óvodások felfedezzék, milyen izgalmakat is rejtenek számukra ezek a helyek...
Egy jó nagy és kényelmes busszal indultunk Hatvan városába.
Az út nem tartott sokáig, mert az autópályán haladva egy fél óra múltán már meg is érkeztünk.
Kellemes idő fogadott bennünket, se nem hideg, se nem forró, az eső sem riogatott, épp ideális egy ilyen kiránduláshoz. Szerencsére egész nap társul is szegődött hozzánk.
Első utunk a kastélyhoz vezetett. Az épületet Grassalkovich I. Antal 1754-1763 között építtetett a hajdani hatvani vár romjaiból, melyet azonban nem lakókastélynak, hanem a helyi gazdasági uradalom központjának szánt.
Több tulajdonos váltás után - mint a legtöbb hasonló kastélynak - sorsa ennek is a II. világháború kezdetétől megpecsételődött, évek "gondos munkája" nyomán teljesen tönkrement. Szerencsére azonban megmentésre érdemesnek ítélték, így rekonstrukciója 2014. márciusában befejeződött, s helyet adott a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumnak, melynek kiállítását nagy lelkesedéssel fedezték fel a gyerekek.
Egy nagyon érdekesen és élvezetesen megtervezett és kivitelezett kiállítás szemtanúi lehettünk, olyannak, mely gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt leköti a figyelmét. Megnézhettük a Kárpát - medencében élő vadfajokat, élőhelyeiket, de mindezt úgy, mintha mi is ott lennénk és köztük barangolnánk.
Hallgathattunk madárcsicsergést, szemtől szemben állhattunk az állatokkal, és életük egy örökké tartó pillanatának részeseivé váltunk. Farkasszemet nézhettünk nyúllal, vaddisznóval, medvével, szarvassal ..., kinek mit diktált bátorsága. Bár az előny ezúttal nálunk volt, de az élethűség teljesen valóságos élményeket nyújtott. Gondolatban elkalandozni itt igazán nem volt nehéz feladat.
A gyerekek ismerkedhettek a vadászat és halászat mesterségével is, azok fontos kellékeivel, magyarországi halfajokkal, láthattak olyat is, melynek hossza legalább kétszerese volt az övékénél.
S hogy az élmény még maradandóbb legyen interaktív játékokkal gazdagíthatták természetismeretüket a látogatók.
A kastélyt elhagyva mi is tovább gazdagítottuk élményeinket , ugyanis ... egy leheletnyit eltévedtünk... Olyan labirintusba keveredtünk, melynek szinte se eleje, se vége nem volt, de hossza...annál több! Mindenesetre a gyerekek nagyon élvezték a tekergést. Szerencsére a felállított kilátóból lehetett tájékozódni arról, hogy épp hol is vagyunk.
No, nem kell megijedni, ugyanis ez tervezett eltévelygés volt. A labirintus, melyben kanyarogtunk a kastély parkjának egy részét képezte. A járatok ültetett bokrokból lettek kialakítva, melyek még éppen csak most igyekeznek a növekedés útját járni, így a bolyongás még az apróbbacska embereknek is teljes egészében kézben tartható. No, majd pár év múlva..., már nem lesz gyerekjáték!!
A tekergőzésben felhevült hangulatot a fagyi jól hűtötte, mely úgy tűnt mindenkinél sikert aratott. Ez a pár perc pihentetőbb élmény lehetőséget adott egy újabb erőgyűjtésre, hogy egy fantasztikus játékokkal ellátott játszótéren tovább folytatódhasson a móka.
Azt hiszem minden gyermek otthonosan érezte itt magát, boldogan vetették magukat bele a játék birodalmába. Óriási mászóvár, függeszkedők, csúszdák, több személyre szabott hinta és libikóka és még sok más érdekesség varázsolta el a gyerekeket, s csalt széles mosolyt arcukra.
Azonban egyszer minden véget ér, így e nap is e felé közeledett. Buszunk megérkezett és csak arra várt, hogy hazavigye kis utasait. Néhányan az út ringása alatt álomba szenderültek, de az átélt élmények valószínű még sokáig ébren maradnak.
