Kirándulás a tó körül
Aki azt hiszi, hogy az előző cikkel a vízi kalandok véget értek, az nagyon téved. Pénteken ugyanis az Árnyas lakók kirándulni mentek a veresi tavakhoz, hogy érezzék a tavasz nyiladozását, a természet sokszínűségét, a tó tükrében megcsillanó csodákat.
Gyönyörű idő volt. A nap szikrázó sugarai a víz tükrén táncolva még intenzívebben adták vissza a barnaságból ébredező táj első színeinek ragyogását, az ég kékjét, a virágok rózsaszín, fehér és sárga derűjét, a friss zöldek üdeségét. Ebbe a csöndes békébe érkeztek az óvodások, akik vidám mozgalmasságot hoztak e tájképbe.
A gyerekek úgy szívták be és váltak eggyé a természettel, mintha ők is e festmény szereplői lennének. Egy igazi zsánerkép volt kibontakozóban.
Az óvodások egy része a lenge széllel kelt futó versenyre, néhányan a nap éltető energiáját szívták magukba, páran a hatalmas fák ágai között bujkáltak, és többen birtokba vették a lejtők lankáit, hogy vidám nevetésükkel még inkább előcsalogassák az ébredező tavasz még rejtőzködő szépségeit.
A gólyahír, akiről a Madároviban tanultunk, most személyesen köszöntött bennünket a tó partján, igazán üde színfoltként vonzva magához a tekinteteket.
"Mi szél hozott, kis futár?
Nem szél hozott, napsugár.
Kedves gazdád ki lehet?
Fűnevelő kikelet.
S mi a jó hír aranyom?
Sárgulhat a kalapom!
Jó a hír, jó a hír,
Isten hozott, gólyahír!" (Sarkady Sándor: Gólyahír)
A kis virág közelében már hallani lehetett a két tavat összekötő patak csobogását. A vadkacsák is élvezettel borzolták össze a tó tükrét az úszó lápok között.
"Tó vize, tó vize csupa nádszál,
Egy kacsa, két kacsa oda császkál..."
Kicsit messzebb nézve gyerekek borzolták a víz felszínét. Rögtönzött nádi pecabotjukkal csiklandozták a tavat, hátha akad rá valami izgalmas. Bármennyire szerették volna, de sem békák, sem halak, de még egy lyukas fazék sem került "horogra", főleg, hogy nem is volt horguk. Hal helyett viszont nagy visítások szelték a habokat, a frissítő fröcskölés ugyanis megtette hatását.
Legalább ennyire üdítő élmény volt a hátizsákokban lapuló rejtőzködő falatok előcsalogatása is. Ez nem csoda, hiszen friss levegőn könnyen megéhezik az ember, úgyhogy nagyon igyekezett mindenki orvosolni eme problémát. A tó fele még hátra volt, ezért az erő utánpótlása feltétlenül szükségszerűnek bizonyult.
Lassan elérkeztek a tó végpontjához, mely egyben a kiinduló pont is volt ( ezért nevezzük tónak ), de most adódott még néhány perc, hogy a hosszú kalandos út után pihenés képpen élvezhessék a part menti homok és a víz találkozásából adódó élményteli lehetőségeket.
Aztán elérkezett az idő, hogy az Árnyas óvodások búcsút intsenek, a zsánerkép mozgalmassága megszűnt és a táj visszakapta eredeti csöndes, tavaszváró békéjét. A távolból ismét egy tájkép szemlélőivé váltunk, de tudjuk, hogy ez a festmény látszólagos mozdulatlanságában tele van élettel, mely mindig arra vár, hogy felfedezzék csodáit.
