Királyi Családi Nap az Árnyas udvarban
A minap, vagyis pontosabban az Úrnak 2017. évében, május havának 26. napjának 960. percében, egy pénteknek délutánján esett meg vala, hogy vigasság rendeztetett a királyi udvarban. Közhírré tétetett, és ki is doboltatott, így hát megtörtént az, amit most elmondok...
Gyorsan szálltak a hírek, messzi földig jutott, így ki csak tehette, tiszteletét tette a nagy vigadalmon. Érkeztek is erről, hegyről innen, meg túl, hintóval vagy gyalog, kinek mire futott. Gyorsan megtelt az udvar a dicső vendégseregtűl, királyom szeme csak úgy meredt örömében a gyönyörűségtűl.
Nem is váratta sokáig a népet, megkezdődött a mulatság, üdvözölve levének. Az udvartartás legapróbbjai sorba következtek, a kisfenségeknek nyitótánca köszöntötte az egybegyűlteket.
Udvari zenére párban hajladoztak, kecsesen mozogva, irulva - pirulva, szemlesütve vagy épp hetykén előre meredve, bájosan és vidáman, huncutul nevetve. Mert mi sem nagyobb öröm egy gyermeki szívnek, mint hogy királyként és királykisasszonyként léphetnek a színre.
Az ifjoncok után az atyák érkeztenek, a hősök, kiknek vére nemzedékről nemzedékre örököltetlenek. Idősb az ifjúval szembe állt vala, fogadalmat tettek, s megkoronáztattak. Lett imhol annyi király a réten, mint amennyi csillag sütkérez az égen. Trónviszálynak híre szárnyra bizony nem kélt, hisz a sok jó király uram kis helyen is elfér.
Ám a nagy örvendésnek hamar vége szakadt, mert a sárkány a tüzét fortyogva ontotta. Akadályokat gördített a mulatozók elé, lesz - é olyan vitéz, kit ez nem tántorít odébb?
Keresni kezdték azt, kinek szíve bátor és nemes, s a sárkánnyal megküzdeni egyáltalán nem rest. Jött annyi dalia, király, s nemes lovag, hogy a hétfejű sárkánynak esélye sem maradt. A próbákat mindenki ügyesen kiállta, így megnyugvásként jöhetett a fenséges lakoma.
Királyi szakácsok tüsténkedtek bőszen, kíváncsiak voltunk, mi lészen megfőzve. Mert hát azt is közhírré tétették, hogy ki nyeri meg a "legnemesebb királyi lakoma" elkészítőjének címét. Meg is nyerték biz' azt, nem egyen, s nem százan, de köszönet illet mindenkit, ki főztjével fáradt. Zörgött a sok edény, sercegett a zsiradék, s ínycsiklandó illatok lengték körbe az Árnyas királyi erdejét. Kóstolnokok jöttek nem egyen, de százan, ürült a sok kondér, mint a király kincstára.
Ám a baj csőstül jön, ismerszik a mondás, alig múlt az egyik, jött az újabb áldás. Királylányok cipőjén rengeteg lyuk tátong, király urunk ezen töpreng, nem lát ki bajától. Kihirdette nyomban, annak adja lányát, és még hozzá hozományként a fele királyságát, ki e rejtélyt megfejti, a sok kincset hazaviheti. Jöttek is a kérők, ám mind csődöt mondtak, míg végül egy jó katona rálelt a titokra. Királylányok az éjszaka csuda földön jártak, királyfikkal táncot roptak, a cipők biz' elkoptak.
Ám minden jó, ha jó a vége, lett is "hepiendje", táncra perdült kicsi és nagy, mind, ki megtehette. Vigadtak és mulattak urak és királyok, hamarosan eljött az est, így szép estét kívánok! Hazatért a vendégsereg, véget ért a móka, reméljük, hogy mulatságos volt ez a pár óra. Regélésem is véget ért, éjfélt üt az óra, holnapra is virradjatok ilyen mesés napra.
