Kékre festett világ
"Kék az ég és kék a zöld,
kék a fa és kék a föld…
Kék a madár, kék a tó,
kéken kék a kék folyó."
/Devecsery László: Kék-játék/
Egy napra a kéknél is kékebb lett az Árnyas Óvoda. No nem azért, mert kiömlött a kék festék, de nem is járt erre a kékre festő kékfestő.
Mindössze annyi történt, hogy március 22.-én a víz világnapjának tiszteletére az Árnyas Óvoda lakói kék ruhákba bújva érkeztek az oviba. Néhányan a legapróbb részletekre is odafigyelve választották ki öltözéküket, minden egyes darab ezt a ragyogó, tiszta színt viselte.
A gyerekeknek az egész hete a vízről szólt ( de erről majd egy másik cikkben olvashattok ), melynek csúcspontja március 22. - én 13.00 óra körül érte el égbe szökő magasságát. S hogy miért írok ilyen kacifántosan? Egyrészt azért, mert így szoktam, másrészt azért, mert így történt.
Történt ugyanis egyszer, 2012 március 22.- én egy kiadós vízparti kirándulás után, hogy sok kis kéklő emberke - mint a tavak menti levelekről legördülő harmatcseppek - kis tavacskává álltak össze az Árnyas Óvoda udvarán, hogy közös fénykép emlékeztessen mindenkit erre a szép napra. A tavaszi szikrázó napsütésben fáradt kis izzadság cseppek gördültek le az arcokról. De jó is ilyenkor a szomjat oltó, hűsítő tiszta víz!
A csoportkép lassanként összeállt, s hogy a kék még kékebb legyen, kék színű léggömbök mint óriásira nőtt buborékok lebegtek felettük.
Aztán mint a tóból a tűző nap hatására felszálló vízmolekulák - a kék léggömbök táncolva szárnyra keltek, s egyre feljebb emelkedve élvezték a fokozatosan táguló tér szabadságát. Némelyek a fák ágainak ütközve ugyan kidurrantak, de a legtöbbjük olyan magasba szökött, magasra a felhőkig és azon is túl, hogy szemmel már látni sem lehetett, mert teljesen beleolvadtak az égszínkék ég kék színébe.
A látvány s a játékosság magával ragadta a kékellő lelkes közönséget, s e földi kékséget a szárnyaló léggömb cseppek kötötték össze láthatatlan zsinórként útjukkal az ég tiszta kék színével.
