Katicák évzárója
"Figyelem, figyelem! Közhírré tétetik,
az évzáró műsorunk elkezdődik.
Ide gyűljön a falu apraja és nagyja,
ha játékunkat látni akarja!
Aki itt van, haza ne menjen!
Aki nincs itt, az is megjelenjen!"
Így doboltatott ki a Katicák évzáró műsora, s hamarosan bele is ugrottak egy mesébe, Ilók és a bolondos Mihók történetébe.
Ezt a mesét akkor hallották, amikor télvíz idején furkós bottal, cudar nagy bajusszal, butykosüveggel és tarisznyával oldalán, kalappal a fejébe nyomva bekéretőzött hozzájuk Pista bácsi. Eme alkalom igen mély nyomokat hagyott bennük! Hát még a mese, amit elbeszélt! Olyanokat, hogy úgy döntöttek, ezt a mesét nemcsak hallgatni akarják, hanem el is játszani. Hát így történt, hogy ezen a nevezetes napon e történet megelevenedett.
Kacagtak is a nézők, mert hát ez a Mihók gyerek igen fura dolgokat mívelt! S hogy miket? Hát aki ott volt, az tudja, aki nem, az járjon utána!
Úgyhogy tetteit én el nem mesélem, de azt viszont igen, milyen nagy dínom - dánomot csaptak, amikor végre menyegzőt ültek! Olyan lakodalmas volt, hogy hét határra lehetett hallani a vigasságot! Ilókot, - akinek kiderült, igen szép hangja van, mert hát dalra is fakadt, - a leány társak kicsinosították, s közben vidáman csujogattak: "Ez az utca leveles, menyasszonyunk de kedves! Árpa, cipó, zabkenyér, takaros a vőlegény!"
Míg imígyen készülődtek, viccelődtek, egy cudar teremtés, aki szemet vetett Mihókra, megpróbálta rávarrni magát e bolondos legényre. ( No nem szó szerint értem. ) De azért ennek a fiúnak azért mégis volt annyi esze, hogy a szebbiket választotta! Egybe is keltek sóval fűszerezve, aztán énekelve, táncolva mulattak napestig.
Még szerencse, hogy ezidáig vigadhatott a vendégsereg. Mert hamarosan elkövetkezett a műsor azon része, melytől a könnyek nem a nevetéstől, hanem a szomorúságtól csordultak ki.
Három apró óvodás, akik már nem is oly aprók, hisz iskolások lesznek, útnak erednek. Elhagyják az óvoda biztonságos, szeretetteljes, óvó ölelését, s egy sok ismeretlent, de annál több izgalmat rejtő útra lépnek. Ez az út már nem lesz olyan békés, egyenletes, mint eddig volt, talán kicsit rögösebbé válik a talaj, de ha az embert a "hit, remény, szeretet" vezérli, könnyebben át lehet rajtuk jutni.
"A szeretet nem fogy el sosem,
a szeretet átvisz egy életen.
Mindent elhisz és remél,
a szeretet mindennél többet ér."
Búcsút intettek a ballagóknak az ovis társak, óvó nénik, ők is elköszöntek, s sok kinccsel megrakott tarisznyával indulhatnak útra.
Jó utat!
