Káprázatos ősz
Egy hete még igen kellemesnek, mondhatni nyáriasnak volt mondható az időjárás, de az elmúlt néhány napban az ősz szomorúbb arcát mutatta.
Én nem tudom, hogy Ti is így láttátok - e, de nekem az volt az érzésem, hogy bármerre megyek, ott esik az eső..., mintha mindig sírna, de szerencsére szomorúságnak nyomát nem találtam.
Ebben az esőben nem az volt az érdekes, hogy esett, végtére is ősz van, hanem az, hogy hol!
Mert nem ám csak kint, ahogy általában megszoktuk, hanem bent az óvodában is. Hol az egyik csoportszobában, hol a másikban eredt el, de volt, hogy a tornateremben éreztem a vízcseppek hideg koppanását. Beázott az óvoda? Ez azonban nem lehetett, mert ilyenkor kilestem az ablakon, s kint száraz volt minden.
Az is különös volt, hogy a gyerekek - nem tudom hogy -, de már számítottak erre az esőre, mert mindenki jól felszerelkezett színesebbnél színesebb esernyővel.
Azt azért észrevettem, hogy van valami esőcsináló készülékük. Ahogy forgatták, olyan hangot adott ki, mint az esőcseppek tipegése az ablak üvegén.
Később azonban érzékeltem, hogy ez a benti eső nem is hideg, és nem is koppan, vagyis pontosabban megfogalmazva egyáltalán nem éreztem. Azonban esnie kellett, mert az esernyők sokszor kinyíltak!
Lehet, hogy a káprázatok birodalmába kerültem?
Mikor eleredt a láthatatlan eső, a gyerekek esernyőt nyitottak, s fülig érő szájjal játszottak vagy éppen tornásztak tovább. Volt, hogy az ernyők alá bújtak, néha pörgették, rakosgatták, égig érő faként a magasba emelték vagy éppen táncmozdulatokkal lejtettek vele az utcán. Már vártam, mikor kezdik el énekelni az "I'm singing in the rain" -t, de hát nem tehették, mert ez az eső nem olyan eső volt. Értitek, ugye?
Az is előfordult - azt hittem, káprázik a szemem -, hogy nem tudtam eldönteni az esernyőre nézve, hogy a gyerek jön vagy éppen megy.
S mi történt még? Lehet, hogy a sok eső hatására, de az óvoda helyén mesebeli erdő kezdett kibontakozni. Sorra emelkedtek ki az őszi leveleiket hullató fák. A színes avarban gesztenyék és diók rejtőztek, melyek vidám játékra invitálták a gyerekeket.
Eső után nőtt a sok gomba, majd sorra teltek meg a kosarak őszi gyümölcsökkel, zöldségekkel, melyeket lehetett nézegetni, számlálgatni, csoportosítgatni, festegetni, rajzolgatni, de legfőképpen ízlelgetni vagy sütögetni.
Sokszor lengte be az óvoda folyosóját kellemes sütőtök illat, amikor a sütőben süledeztek, de készült belőle sütemény is, melyet először nehezen tudtam elképzelni, hogy milyen lehet, de elárulom, nagyon finom. Majd leírom ennek a receptjét is.
Mikor beleharaptam a sütibe, végre megnyugodtam, hogy egy ez nem káprázat, hanem valóság.
Erre ma reggel mi történt az óvodába menet? Megint azt hittem, hogy káprázik a szemem!
Szakadt a hó, méghozzá nagy pelyhekben! Hát nem káprázatos a világunk!
