Játék a téllel
Milyen jó kint játszani a hóban! Persze csak akkor, ha van. Mert mára sajnos elolvadt. De az Árnyas Óvodában ez sem okoz gondot. A telet bevarázsolják a szobába. Ehhez nem kell más, csak egy kis képzelőerő (ami itt van bőven), meg egy kis vidámság ( amiből főleg van itt bőven), esetleg egy varázspálca, ebből is akad, aztán csiribí - csiribá...
...
"Hull a hó!
Csillogó -
villogó,
jéghideg,
vatta-hó."
...
"Hull a hó!
Talpunk alatt
roppanó,
pihe-puha
takaró."
/Mentovics Éva: Hahó! Hull a hó/
Hó leple alatt egy gyerek, nevét csak sejteni lehet. Jaj de nagy a hókupac, ez nem lehet sajtkukac!
Kibújni sem nehéz onnan, nem kell nagy mentő kutya. Azt kérdezik huncutkodva, mikor mászhatnak vissza?
Kíváncsi vagy? Megöregszel, javaslom, hogy ezt Te tudd!
Gyermektől az okos válasz: "ki kíváncsi, az sokat tud."
Kis pingvinek a jégtáblát körbe - körbe totyogják, szól a nagy dob, jön a medve, enni van most neki kedve! Jégtáblára ugranak mind kacagva s nem remegve, játék végén vígan csobban sok pingvin a tengerbe.
Téli ruhát is felvesznek, láthatatlant, meleget, félpár cipő országában keresik ők a telet. Nem a telet, hanem cipőt árulnak ott, egy felet, vidám feladatok várják a vásárló gyereket.
"Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének."
/Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó/
Másik szoba így lett tele énekszóval s hóval, eljátszanak egy szép mesét kedves kis bábokkal.
Mesebeli téli tájon állatsereg vacog, szorgalmasan keresik ők az elpergett magot. Szeretettel gondolnak ők kedves társaikra, s répát lel a háza előtt mindegyik állatka.
Aztán jön a szorgos munka, feketlik a kartonlap, ezen mutat a fehér hó, ragasztanak sok havat. Rizsből, babból és papírból építkezni jaj de jó! De azt várják mindannyian, mikor hullik kint a hó!
Addig bent is nagy a jókedv, vidám móka, kacagás, lapra festett fehér alak, halljátok, hogy hahotáz?
"Karján seprű, fején kalap -
ki lehet e mókás alak?
Hóból van a keze, lába,
hógolyó a hasikája."
/ Mentovics Éva: Szánkózás /
Seprűnyél a kezébe,
Vaskalap a fejébe!
Hótenger, hótenger –
Répaorrú hóember!
/ Sarkady Sándor: Hóember /
ÉS JÖHET A HÓCSATA!
