Hogyan legyen boldog gyermekünk?

Biztos sokan feltették már maguknak ezt a kérdést, de a legtöbb szülőben kimondatlanul is ott munkálkodik a gondolat, hogy a gyerekeinek a lehető legjobbat szeretné. Amikor megszületik a várva várt csöppség, tele van az ember izgalommal, kétellyel, hogy vajon jó szülővé válik-e, s mindenki azt szeretné, ha gyermekük lenne a legboldogabb ember a világon. De hogyan?

Most állj meg egy percre kedves Olvasó, szánj pár percet arra, hogy elgondolkodjunk azon, hogy vajon tényleg boldogok - e a mai fiatalok? Mi jelent igazán örömet számukra?
Öröm a Tv nézés, számítógépezés, az átláthatatlan játék hegyek kupaca, a rengeteg különóra, az ötös osztályzatok gyűjtése, az állandó versengés, a divat féktelen követése stb.? A látszat alapján talán igen, és ha mélyen a szívünkbe nézünk?

Hagyjuk - e igazán, a társadalom engedi - e, hogy hagyjuk, hogy tényleg boldogok legyenek?
Valóban figyelembe vesszük a gyermekek életkori sajátosságait?
Ebben a zúduló információ áradatban lehet békés szigetet teremteni számukra?
Mennyire fejlődhetnek szabadon egyéniségüknek megfelelően?
Mi a fontosabb? Az egyén szabadsága, a szülők vagy a társadalom elvárásai?
Jó - e az, hogy olyan mennyiségű és szintű tudással, információ és fogalomáradattal tömködjük fejüket, melyek bevésése komoly energiákat emészt fel, s időt von el a gyermek kedvelt szórakozásától, a játéktól, a beszélgetésektől, a társas kapcsolatoktól?
Hasznos - e a készen beszerezhető játéktenger?
A reklámok hadjárata közepette meg tudunk - e küzdeni a "neki is van!" szlogennel?
És mi a helyzet a sok különórával?
Kell az a sok verseny, tanulmányi megmérettetés?
Ciki, ha a gyerekem nem zseni, mert képzelete inkább elkalandozik és játszik?
De hát mi lesz akkor a továbbtanulással?
Nem felel meg az elvárt követelményeknek? Akkor lehet, hogy már nem is olyan értékes?

Vajon tényleg boldogok a fiatalok? Ha igen miért jön elő egyre inkább a fiatalok körében az alkohol, a drog, az erőszak, a céltalanság?

Boldogok gyermekeink?

Durva kérdések ezek, de nem árt néha elgondolkodni rajta, de nemcsak nekünk szülőknek, hanem a társadalom egészének.

E kusza kérdés áradatban, de legfőképp a válaszkeresésben szeretnénk egy kis segítséggel szolgálni egy Vekerdy Tamás pszichológustól származó cikk ajánlásával. Ide kattintva elérhető.

A cikk roppant elgondolkodtató, hát gondolkodjunk el rajta, ha lehet, mert gyermekeinkről szól, róluk, értük, mint ahogy az élet is!