Fehér és barna kenyér
Augusztus 20.- ról, Szent István király, az államalapítás és az új kenyér ünnepéről az Árnyas utcai Óvodában is mindig megemlékeznek. No persze olyan szinten, ahogy ez az óvodás korú gyerekekhez illik. Nincs történelem óra, nincsenek ismeretlen fogalmak, csak egy dolog létezik: az itt és most tevékenykedés. Ebből táplálkozik a jövő és ez válik múlttá. E napnak tiszteletére szorgos kis kezek elkészítették saját ünnepi, új kenyerüket...
Mivel a cipó saját, finomabb lett bármely boltban kapható kenyérnél. ( Szolídan megjegyezném, nem is csodálom, hiszen e pékáru nem tartalmazott mást, csak nemes alapanyagokat, értem ezalatt, hogy mindenféle emulgeáló szertől és E betűtől mentes kenyérke született, melybe olyan jó ízzel harap az ember. )
Az ízlelés élvezetét azonban komoly fizikai munka, a kenyér dagasztása előzte meg. A dagasztás nagy erőt igényel, kiváltképp, ha gép helyett emberi kéz lapátol, pláne, ha azok oly aprócskák. De sok kicsi sokra megy, főleg, ha ekkora lelkesedés társul hozzá! Hamarosan ott is kelt a tálban az illatozó kenyérke.
Az ízlelést a dagasztás munkálatai, a dagasztás munkálatait pedig némi tudományosság előzte meg. Ki kellett deríteni, hogyan került az asztalra az a liszt, amiből a saját kenyeret készítették.
Megvizsgálták a búza kalászát, a szemeket, megbeszélték, hogy őrlik meg azokat, hogy olyan finom, fehér porrá váljanak, melyből itt az oviban és otthon is sok ízletes sütemény készülhessen.
Ilyen tudományos alapokra helyezve a liszt olyan izgalmas anyaggá, majdhogynem az ismeretlenség homályából előkerült valamivé vált, hogy annak mélységes tanulmányozását nem lehetett elmellőzni. Így lett lisztes a sok kis kéz, az orrok hegye, az arcok, az asztal, a táj..., mondhatnánk az évente egy alkalommal ismétlődő nyári hóesés ismét beköszöntött az Árnyas Óvodába. De a tudás ilyen tapasztalatok során rögzül, nemde?
Mikor a lisztből és a hozzávalókból összeállt a cipó, egy tálba helyezték, és eljött a várakozás, a kelés ideje.
Ez kissé hosszabb pihenőt jelentett, melynek hasznos eltöltése nem váratott sokat magára. A dagasztás mozdulatai a kezekből még nem távoztak, így rögtön meg is találták az újabb dagasztani valót. Ennek színe azonban az előző ellentettje volt, nem szép fehér, hanem inkább a barna és szürke árnyalataihoz hasonlatos.
Eme anyagban is nagyon intenzíven folyt a munka, a mosoly egyre szélesebb lett az arcokon, s a gyerekek lassanként eltűntek e sötét máz alatt. Kitaláltátok már, hogy mit lehet ily módon dagasztani?
Sajnos vagy nem, de eme munkálat végén azonban nincs finom, illatozó kóstolni való.
A dagasztás folyamata azonban, - legyen az fehér vagy épp barna, teljesen mindegy - , egyformán élvezetes.
Délután, a ropogósra sült, illatozó, puha kenyér íze ismételten előcsalta azt az örömöt az arcokra, mely a délelőtti dagasztások folyamán megvillant.
