Évzáró és ballagás a Süniknél
Once upon a time, there was a little group, named Hedgehog....They...
Oh, what’s wrong? The words! What happened? Why am I writing in English? Who knows?
S...Ü...N...I... Na, most már jó? Hú, megkönnyebbültem. Valószínű ez még a Süni csoport évzáró műsorának a hatása. Ugyanis a Sünik az Árnyas Óvoda angolos csoportja, és tegnap délután ők zárták be az évet, ahol nemcsak magyar műsorral kedveskedtek a jelenlévőknek, hanem angolul is előadtak. De kezdjük az elején.
Mint minden csoportnál, a Süniknél is beköszöntött a nyár, ami magával hozta az évzárót, s vele együtt a nagycsoportos óvodásoktól való búcsút. S ahogy ez lenni szokott, kedves, vidám, mesés és angolos műsorral tették mindezt az Árnyas erdejében.
S mi történt az erdőben?
Nőtt egy öreg, terebélyes tölgyfa. Persze nem rögtön öregnek nőtt, de mostanra, mikor ez a történet játszódik, évgyűrűinek száma megsokasodott. Talán ennek köszönhető, hogy legtöbbször zsémbességéről szólt a madárcsevely. Talán a kukac bújt belé?
"Meglepő" lesz a válasz: igen.
Hosszú éjszakákon át rágta, mely komoly fájdalmat okozott neki. A jajgatást hallva Hengergőc, a mókus és a fák doktora, a harkály segített baján, s innentől a zsémbes tölgy megváltozott, barátsággal fordult az erdő lakói felé.
Egy napon arra járt Jeromos, a manó, kinek lába beszorult a tölgy odvába. Jajgatott is keservesen. S hogy miért történt mindez, és kiszabadult - e, azt most el nem mesélem, de egyet még elárulok, mert sokatmondó. A varázsigét, melyre a Tündér tanította Jeromost:
"Nem bántom a fákat,
Nem töröm az ágat,
Ígérem, jó leszek,
Többet ilyet nem teszek."
E mese után következett az a bizonyos angol előadás, mely összekeverte bennem a szavakat. A gyerekek bezzeg pontosan tudták, mit, s hogyan kell mondaniuk. Ez nem is csoda, hiszen Éva nénivel minden nap szorgosan gyakorolták a nyelvet. Ámultunk is, amilyen ügyesen bemutatták egy óvodai napjukat, mondókáikat, körjátékaikat, s mindezt természetesen angolul.
Ezután ismét magyarra váltottak. A vidám mese és angol előadás után kicsit szomorúbb percek következtek.
Búcsút vettek Éva nénitől, majd a kilenc ballagó óvodástól. Az óvó nénik nagy szeretettel készítették értük a műsort, írták a mesét, s az ő tollukból születtek azok a versek is, melyeket az iskolába induló gyerekek mondtak el saját magukról. Így aki eddig nem ismerte őket annyira, most már azok is tudják, hogy van közülük, aki orvos, pilóta, régész, tudós vagy felfedező lesz.
Kedves Ballagók! Váljon valóra álmotok, s bármi legyen is majd hívatásotok, egy a fontos: örömmel, tiszta szívvel és szeretettel tegyétek!
Most búcsúzunk Tőletek!
"Kezdődik az utazás,
a csengő már csenget,
kívánunk hát jó utat,
s hozzá vidám kedvet."
