ÁrnyasnetÁrnyas ÓvodaAktualitások → És megérkezett!!

És megérkezett!!

Az előző cikk ott maradt abba, hogy tegnap igazán nagy boldogságban volt részük az Árnyas utcai gyerekeknek. S hogy mi volt az? Azt hiszem sejtitek, de azért szép sorjában elmesélek mindent.


A gyerekek apránként szállingóztak be reggel az óvodába, mint a hópelyhek. Legalább is képzeljük ezt, mert hát ezen a napon sajnos esőcseppek potyogtak az égből. Izgultam is, hogy a várva várt vendég hó hiányában hogyan tud ide eljutni.
Az izgalom nőttön nőtt, de nemcsak a gyerekek, hanem az óvó nénik körében is, mert egyre közelgett a nap kilencedik órája.

- Sorakozó! Megyünk föl az emeleti tornaszobába!
De belépve egy kis színház fogadta a gyerekeket. Egy bábelőadás vette kezdetét, melynek szereplői az óvó nénik karján és hangján elevenedtek meg.

A Mikulás elvesztett kesztyűjét a félős, ámde elszánt nyuszi igyekezett visszajuttatni - no némi varázslatos segítséggel - a Télapónak, hogy a nagyszakállú idejében el tudjon indulni megtömött puttonyával a gyerekekhez. A nyúl útja a sűrű, sötét erdőn keresztül haladt, farkassal, medvével, vadásszal nyomában, de végül erőfeszítését siker koronázta.
A kis közönség teljes átéléssel szurkolt a tapsifülesnek.

Míg az óvoda apraja s nagyja a bábelőadáson szórakozott, addig a várva várt vendég az esőcseppek erdején igyekezett átküzdeni magát. Sikerrel! Megérkezett! Lassan szedte lépteit, mert már igen öreg, egy évvel megint idősebb, mint tavaly volt. A gyerekek minden csoportszobában kedvesen fogadták, bekísérték, hellyel kínálták, s izgalomtól kipirult arccal nézték és követték lépteit. Ő, a várva várt vendég, a boldogság forrása nem más volt, mint maga a Mikulás!

A gyerekek énekeltek, verseltek, a Mikulás büszkén figyelte az okos kis óvodásokat. Aztán kinyílt a puttony, s a gyerekeket név szerint hívta magához a Télapó. Voltak bátrabbak és félénkebbek, de egy biztos: ilyenkor a huncutabb gyerekek is megszeppennek! Meg is ígérték, hogy ezután jobban fognak viselkedni. A Mikulás mindenkiről mondott egyet s mást, aztán átnyújtotta ajándékát. Virgácsot senki sem kapott!


Aztán ahogy jött a piros ruhás nagyszakállú, úgy tűnt el észrevétlen a messzeségben. Hó ugyan nem volt, de azokhoz a gyerekekhez, akik nagyon várják őt, s még hallják csengettyűjének hangját - nem számít az időjárás, a távolság, nem számít semmi - azokhoz bizton állíthatom, hogy minden évben az esztendő ezen napján bekopogtat a jó öreg, s otthagyja szeretetének nyomát a kicsi szívekben.

Fotóalbum


Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: