Erdőn, mezőn jártam
Kedves Anyu és Apu! A következő két hétben úgy döntöttünk, nagyokat fogunk barangolni erdőkön, mezőkön, réteken. Persze nem megyünk messzire, az Árnyas erdeje, mezeje, rétje nagyon megfelelő, de képzeletünkkel viszont bárhová eljuthatunk. No ne izguljatok, esténként még képzeletben is otthon alszom. Hétfőn felkötöttük feneketlen batyunkat, s útnak eredtünk.
Változatos tájakon haladtunk. Elsőként mezőgazdasági területek keresztezték utunkat. Megálltunk, és e táj tanulmányozásába kezdtünk. Láttuk, hogy a kiskertekben, földeken szépen pirosodik a paradicsom, amit nagyon szeretek vajas kenyérhez, de levesnek is a kedvencem, különösen betűtésztával. Mi is lehetőséget kaptunk egy kis földmunkára.
Tudjuk, hogy ültetéshez jól elő kell készíteni a talajt, így ügyesen felkapáltuk, a gyomokat kiszedtük belőle, s elegyengetés után következett az ültetés. Kaptunk dísztök és sütőtök magokat. Kis gödröket ástunk nekik, 5-6 szemet beleszórtunk. Jól beöntöztük, hogy hamarabb előbújhassanak, meg egyébként is ilyen tikkasztó hőségben biztos ők is örültek a víznek. Gondosan betakargattuk a magocskákat, nehogy kiszáradjanak, s most már várhatjuk, mikor jelennek meg az első zöld hajtások. De amíg ők megtalálják a föld felszínét, addig bőven van időnk, nem maradhatunk, mert lábunk tovább vitt más tájakra.
Ahogy mentünk, mendegéltünk, meglehetősen laza, homokos talajt kezdtünk érezni talpunk alatt. Meg is örültünk neki, szeretünk a puha homokban mezitlábolni, homokvárat építeni. Úgy döntöttünk, itt lesz a következő állomásunk. Túra vezető óvó nénink lapokat, ragasztót vett elő a feneketlen zsákból. Először nem tudtuk miért, de hamarosan igen jó mókába kezdtünk. A papírlapra ragasztóval "rajzoltunk" titkos képeket, ezeket senki sem látta, csak természetesen mi, azt is legfőképp képzeletünkben. A rejtőzködő képet jól megszórtuk homokkal, majd a felesleget eltávolítva alkotásaink hamarosan felfedték magukat mindenki előtt. A képzelet valósággá változott. Nagyon élveztük ezt a varázslást.
A homok a nap sugaraitól egyre melegebb lett talpunk alatt, a hőség egyre tikkasztóbb, s ilyenkor vágyik az ember egy kis frissítő záporra. Elárulom, ezen a barangoláson minden kívánságunk teljesült, amire csak gondoltunk. Hamarosan gyülekeztek a felhők az égen, s az esőcseppek lemosták a tikkadt vándorokról (rólunk) az út porát. Visítottunk egy kicsit, mert az úgy szokás, de nagyon jólesett, hogy jól esett. A napocska aztán ismét előbújt, s felszárította a vízcseppeket bőrünkről.
A víz és a homok találkozásából viszont a gyermekek egyik kedvence keletkezett, nevezzük egyszerűen dagonyának. Ezt mi sem hagyhattuk ki, belevettük magunkat, s élveztük a móka minden percét. Most már tudjuk, hogy az erdő vadmalackái mit is szeretnek ebben annyira! Anyu, apu! Ugye nem felejtettétek el, hogy a vadmalacok igen tiszta állatok! Úgyhogy mi is igen tiszták lettünk.
E homokos vidék mellet hirtelen kis erdőre lettünk figyelmesek. Először azt hittük délibáb, de meghallottuk az erdő hívását. Gondoltuk, jól fog jönni a fák hűsítő árnyéka, meg hát kíváncsiak is voltunk ki szólít bennünket.
Az erdőbe érve hallottuk a fák leveleinek susogását, ahogy lengedeznek a szélben. Lehet, hogy varázserdőbe értünk, mert teljesen váratlanul dörgés, villámlás hallatszott, a fák ágai hajladoztak. Aztán hirtelen néma csend lett, majd ismét valaki szólt hozzánk.
- Ki az? - Füleltünk. A fák szólítottak meg bennünket.
- Öltöztessetek fel szép színes ruhákba, már unjuk kicsit ezt a barnát! Vidámabb ruhára vágyunk!
Meglepődtünk ugyan, de a kérésnek engedve a szivárvány minden színébe burkoltuk be őket. A fák boldogan hajladoztak, táncoltak.
Utunk egyre izgalmasabbá, kalandosabbá kezdett válni, kíváncsian várjuk, képzeletünk merre repít bennünket tovább. De az elképzelt dolgok sokszor valóra is válnak! Úgyhogy gondoljon mindenki sok szépre, s meglátjátok mennyi boldog élményben lehet majd részetek!
