Emlékezés

November 01. - munkaszüneti nap

November 01. Mindenszentek napja, mely munkaszüneti nap. Ezt tiszteletben tartva óvodánk és bölcsődénk is zárva tart.
Az ünnep, és az azt követő halottak napja - egyházi jellegén túl - fokozatosan általános népi megemlékezéssé vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit. Megtelnek a sírok őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek.

"Értük égjen a fény..."

Az ünnep eredete az ókori Rómába nyúlik vissza. Marcus Agrippa Kr.e. 27-ben építtette meg a Pantheont, ahol a papok az istenek tiszteletére mutattak be áldozatot. A templomot 610 május 13. - án keresztény templommá alakították, s ez adott alkalmat az ünnep bevezetésére.
Ezen emléknap a VIII. században május 13 - ról november 01 - re tevődött át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi, népi új esztendejét megszenteljék. A keltáknál már a VIII. században is közünnep volt november első napja, ekkor emlékeztek meg az elhunytakról különböző halotti áldozatok bemutatásával, s e nap egyben az év kezdetét is jelentette.
835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, és attól kezdve Mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett, mely az üdvözült lelkekre emlékezik.

Halottak napját november 2-án 998 óta tartja meg az egyház Sz. Odiló clunyi bencés apáttól eredeztetve. Az ő kezdeményezése volt, hogy Mindenszentek napja után emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására, s a 14. században vált hivatalossá.

E napon kimegyünk a temetőbe, gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. A néphiedelem szerint gyertyafénynél a véletlenül kiszabadult lelkek visszatalálnak sírjukba, s a feldíszített, virágba borult sírokban pedig szívesebben nyugszanak az eltávozottak.

Vannak azonban olyanok is, akik nem tudnak ellátogatni a temetőbe. Ők otthon gyújtják meg gyertyáikat, de a legfontosabb mégis az, hogy a szeretet és az emlékezés lángja szívünkben folyton égjen...

Kosztolányi Dezső: Halottak
(részlet)

Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély sötét vízekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megmeredtek és örökre
szépek.