ÁrnyasnetÁrnyas ÓvodaAktualitások → Élet a vadonban

Élet a vadonban

Eljött az ősz, s bár ez a kellemes időjárás még a nyárba kacsingat vissza, a természet és a vadon élővilága már szorgalmasan készülődik a télre.


A levelek kezdik zöld ruháikat aranyló sárgára, bordóra, a megfáradtabbak barnára cserélni. Többen elengedték már a faágakat, hogy a földön egybegyűlve téli otthont képezzenek az erdő néhány lakójának.

"Sündisznócskák kuporognak
fázósan alatta,
álmos szemmel, teli hassal
várnak a tavaszra."

Kik keresnek még a süniken kívül téli menedéket? A gyerekek kézi messzelátójukkal alaposan körbenéztek, hogy merre találhatják meg e kérdésre a választ, aztán határozott léptekkel elindultak az erdő irányába.

Útjuk először a falu széli házak mellett vezetett, ahonnan háziállatok köszöntötték őket fennhangon. Velük már korábban ismeretséget kötöttek, így a gyerekek pontosan tudták, hogy most nem ők adják meg a megoldást problémájukra. Bár néhányukat még számba vették, üdvözölték is őket, aztán sebes léptekkel folytatták útjukat a titok kifürkészésére.

Hamarosan egy szépséges erdőhöz értek. Egyszer csak mozogni kezdett lábuk alatt a talaj. Mi lehet ez? Földrengés? Egy..., kettő..., négy..., nyolc..., tíz...- hangzott a megnyugtató válasz. Gesztenye, makk és dió görgött a lábak alatt, ahogy azokra léptek. Össze is gyűjtöttek belőlük jó néhányat, rakosgatták, számlálgatták, párosítgatták azokat, hogy útjuk hasznosan és izgalmasan teljen a válasz megtalálásáig. A válasz azonban sehol nem bukkant elő.

Lábuk alatt zizegett az avar, némely levél mozgása jelezte, hogy alattuk élet csörgedez. Találgatták is a gyerekek, ki lehet alatta!
Gyorsan repült az idő. Lassan kezdett besötétedni. Válasz még sehol.
A baglyok, akik eddig szobor mozdulatlanságával szunyókáltak, egyre aktívabbá váltak. Huhúú, huhogtak vidáman szárnyverdesve.


A gyerekek hamarosan egy takaros barlanghoz értek. Érezték, hogy itt lesz a megoldás. Egy barátságos, kedves arcú barna medve csinosítgatta magának e tátongó nyílást, hogy téli álma boldogságos legyen, ám csendes nyugalmát apró léptek sora zavarta meg. Ezek azonban nem a gyerekeké voltak. Egymás után szép sorjában érkezett a cinege, a borz, a béka, a cincér, a mókus, a nyuszi, az őzike, a róka és még ki tudja hányan! Mind szállás után kutakodtak. Itt a válasz! Ők azok, akik téli otthon után vágyakoznak! Az állatok gondja hamar megoldódott, ugyanis a medve jó szívvel befogadta valamennyit barlangjába. Egyedül a farkas volt az, aki hoppon maradt? Vajon miért?

Bevallom a rókán azért meglepődtem, hogy őt is befogadták azok után, hogy a medvét nemrégiben jól átverte. Történt ugyanis, hogy a mackóval közösen vettek maguknak egy bödön vajat, amit a róka csalafinta módon mind megevett társa elől, amíg az békésen szunyókált... Hiába, a nagy szív...

Gondolom, ahogy olvassátok e sorokat, egyre egyértelműbbé válik, hogy ez az erdő, ahová a gyerekek jutottak, egy valós elemekkel átszőtt mesebeli erdő. Egy olyan hely, melybe az óvodások képzelete repítette őket, s ahol a gyerekek maguk válhattak fává, állatokká, és ahol a mesék az ő közreműködésükkel keltek életre. Ezek a szerepjátékok teszik lehetővé azt, hogy sokkal mélyebben megértsék, átéljék, elfogadják mások világát, gondolkodását, megismerjenek különféle tulajdonságokat, élethelyzeteket. Ezek segítségükre lehetnek abban, hogy elfogadóbbá, együttérzőbbé váljanak, gyakorolják a szereppel és a helyzettel összefüggő készségeket, képességeket, s ha a való életben is találkoznak hasonló szituációkkal, könnyebben feltalálhatják majd benne magukat.

Bár most e sorok eléggé komolyan és tudományosan hangozhatnak, azonban a gyerekek mindebből csak annyit éreztek, hogy de jót is játszottunk!


Fotóalbum


Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: