Dagonyából sosem elég!
Igen! A bölcsis kezdeményezés és felhívás eljutott az éterbe: Most kezdődött a nyár, úgyhogy irány a homokozó és a sár! És mentek az ovisok is a nagyobbak jogán őket megillető sármennyiséggel! Íme...
A meleg a hét közepén elérte csúcspontját, s bár az árnyas fák alatt ez kevésbé elviselhetetlen, azonban a hűsítő frissítő mindig jól jön. S jött is.
Nagy örömsinkongatások hallatszottak az Árnyas udvarán, amikor megeredt a slagból a víz. Persze az nem történik meg csak úgy magától, óvó nénik segítő kezei játszottak közre benne.
A víz azonban nem folyhatott akármerre, egyenesen vagy épp görbén, de pont a homokozóba talált. S gondolom sejtitek, hogy innentől kezdve mi következett!
A homok és a víz találkozásából megszületett a gyerekek álma, a végre igazán szabad lehetek érzése, a tisztaságot nélkülözhető állapot megvalósítója: a sár.
Voltak, akik azonnal, célirányosan vetették bele magukat testesül, lelkestül az elegybe, némelyek a lassú építkezés módszerét választva várták, hogy növekedjen a sárpettyek száma testfelületükön.
Épültek a várak, alagutak, patakok és tavak, folyt a víz, s egyre impozánsabb képet festett a dagonya.
A gyerekek igen gyorsan barnultak, ám mondanom sem kell, hogy nem a naptól. A célirányos iszappakolás gyorsabb eredményt hozott, de ezt valószínűleg sokan közületek is megtapasztalták már, főleg ha gyermekkori élményeitekre gondoltok.
Bevallom, az elején kicsit aggódtam, hogy vajon tudnak - e a gyerekek mit kezdeni ezzel a cuppogós, locsogós, fröcsögős helyzettel, mivel műviesedő világunk egyre kevésbé igényli a fára mászás, tapicskolás, réten futkorászás fejlesztő módszerét.
Ám a gyermeki ösztön ott él mindenkiben, és még tud működni!
Ennek örömére ezt a cikket is azzal a felhívással fejezem be, mint a bölcsisekét:
Most kezdődött a nyár, úgyhogy irány a homokozó és a sár!
Szép, vidám nyarat mindenkinek!
