ÁrnyasnetÁrnyas ÓvodaAktualitások → Csiguszok évzárója

Csiguszok évzárója

"Telnek, múlnak az évek, jönnek, mennek a hónapok, változásaik mind egy-egy csoda." S e csoda megelevenedett a kis Csigák előadásában. Visszatekintettek az elmúlt esztendőre, s ez év szorgos munkájának gyümölcsét szüretelték most le.


A nyári vidámkodások után beköszöntött az ősz, s a Csiga-biga csoport apró népe olyan sokrétű munkálkodásba kezdett, mint amilyen sokszínű ruhába öltözött az ősz. A közös kirándulások, termések gyűjtése, a belőlük készült alkotások talán még elevenen élnek az emlékekben a versikék sorait hallgatva.
Esőkabátba, gumicsizmába bújt gyerekek verseltek Dióbél bácsiról, a galagonyáról, Ősz - anyóról és az aludni készülő sündisznócskáról.

Aztán jött a tél, sapkás, sálas gyerekek mesélték el a téli örömöket: a hócsatákat, a szánkózást, a fog vacogtató hideget, mely ezen a napfényes délutánon kellemes, hűsítő élményeket csalogatott elő.
"Esik a hó térdig ér már, hóból készül hófehér vár.
Benne lakik a hóember, hó csatázni velünk nem mer.
Tudok én egy igazán jót, húzzuk elő a kis szánkót,
egyik vezet, másik hajtja, csússzunk le a dombon rajta!"

Majd lassan beköszöntött a tavasz, s a "rügyfakasztó napsugárral" a kis Csigák kirajzottak a kiskertbe, erdőbe, rétekre, tópartra s utakra, s boldogan szívták magukba a nyiladozó világ minden titkát, s élményeikből táplálkozva gyönyörű alkotások születtek.

És most végre itt a nyár. A szikrázó napsütésben pillangók szállnak mindenfelé, de a nyári zápor gyakran menedékhelyre tereli őket, ahogy ez történt a kis Csiguszok által eljátszott mesében is. A virágos réten csigák, katicák, méhecskék, sünik segítették a három eltévedt pillangót, akik barátságukról, összetartozásukról tettek tanúbizonyságot. Ez az egymás iránti szeretet, a másikra való odafigyelés végigkísérte és kíséri ma is a Csiga csoport mindennapjait.


A gyönyörű mese után eljött az a pillanat, amely talán a műsornak a legkevésbé várt része: az iskolába készülő óvodások búcsúztatása. Versekkel, virággal, tarisznyával köszöntek el tőlük társaik s az óvó nénik. Az itt-ott kicsorduló könnycseppeket szomorúság- és öröm egyaránt táplálta. A szomorú cseppek ilyenkor általában csak annak szólnak, hogy a találkozások ritkábbak lesznek, s az út, melyre e gyerekek lépnek, talán már nem lesz olyan felhőtlen, mint eddig volt. Azonban az öröm, hogy e nagy gonddal nevelgetett apróságok ilyen szép, okos iskolásokká váltak, mindennél fontosabb. Tarisznyájuk, melyet útravalóul visznek magukkal, sok kincset rejt, s mindig kéznél lesz, amikor szükség lesz rá. A kapocs, mely az évszakok, évek múlásával megköttetett, lassan majd lazulni fog, de soha el nem enged.

"Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, az alatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Tél, tavasz, nyár ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet...."

Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: