ÁrnyasnetÁrnyas ÓvodaAktualitások → Csigák évzáró és ballagási ünnepségén

Csigák évzáró és ballagási ünnepségén

"Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen,
De hosszú még az út és közben valamit tenni kell.
Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk,
Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk."


Reméljük, nem kell 20 évet várni, hogy az elballagó nagy óvodásokat viszont láthassuk. Búcsút mondtak ugyan, a nyár is elérkezett, de még az elkövetkezendő napok sok izgalmat tartogatnak a gyerekek számára.

S ha eljön a szeptember, s az útjuk végleg más irányba tereli őket, akkor is az Árnyas kapuja mindig nyitva áll, és szívesen várja vissza egykori lakóit, hogy beszámoljanak új élményeikről.

Bárhol is legyünk, az élet tele van kalandokkal, vállalásokkal, feladatokkal, melyek megoldásra várnak. "Hosszú még az út, és közben valamit tenni kell..." Azonban az, hogy mi következik ezután nagyban függ attól, hogy eddig hogyan építkeztünk.

Elnézve a kicsi Csiga gyerekeket, műsorukat, visszaemlékezve mindennapos tevékenykedéseikre, látható, hogy az elmúlt óvodai évek alatt az elvetett és kikelt magocskák gyönyörűen szárba szökkentek.

És ha a következő kertészek is ilyen gondos szakértelemmel és szeretettel munkálkodnak majd velük, mint az óvó nénik, akkor igazán színpompás virágokká fejlődhetnek.

S hogyan telt a Csigák elmúlt esztendeje itt az oviban? Erre emlékeztek vissza évzáró műsorukban: a szőlő szüretre, a Mihály-napi vásárra, a Márton-napi libaságokra, a várva várt Mikulásra, karácsonyra. Legviccesebb emlékük a farsang lehetett, mert mindenki piros bohóc orral díszelgett, ami amennyire mókás, annyira kedves is volt.


Nagy élményeket adott március 15. ünnepe, kellemes emlék a húsvéti locsolkodás is, de a legszebbnek mindegyik közül az édesanyák köszöntése bizonyult.

Talán ezek voltak a legfontosabb események, de a mindennapos kalandok száma végeláthatatlan, mint a Répamesében az óriásira nőtt zöldség kihúzására összesereglettek sora. Ez a sok-sok emlék a ballagók úti tarisznyájában biztos hosszú időn át elkíséri az iskolába induló gyerekeket...

A folyamatos szorgos munkálkodások mellől azonban a humor sem hiányozhat, hiszen a vidámság, a nevetés, a játék a gyermekek egyik legfontosabb tápláléka, pont úgy vagy hasonlóképp, mint ahogy az Janikovszky Éva írásából is kiderült, mely a Csiguszok csengő hangján szólalt meg.

Élmények jöttek, mentek, s közben senki nem gondolt arra, hogy ez a nap is elérkezik: a búcsúzás pillanata."Mit csináljak? Menni kell! Mi vár majd? Kudarc? Siker? Majd meglátjuk! Megígérem: visszajövök, elmesélem."


"Eddig csak álmodtál, terveztél még,
Most valóra válhat minden, mi szép.
Az élet, az iskola tárt karokkal vár,
S hogy szép lesz-e, csak Rajtad áll!"

Fotóalbum


Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: