Bogarászók a hegyen
Szép nyárias napoknak örvendhetünk mostanság, így nem is volt kérdéses, hogy az év utolsó Madárovija kint a természetben lesz megtartva. Kedvenc helyünk a közeli Margita, ahol a felállított hatalmas kereszt mellett gyönyörű kilátás nyílik Veresegyházra. Innen a szemünk szárnyalhat a messzi távolba, azonban most a körülöttünk megbújó mikrovilágba próbáltunk bepillantást nyerni.
Kellemes melegben, napsütésben indult útnak az első csoport, azonban a csúcshoz közeledve a verejték cseppecskék kezdtek megjelenni az arcokon.
Ennél kicsit jobban csordogáltunk, mikor megtudtuk, hogy Barna, lelkes természetjárónk a város dzsungelében elakadt, ráadásul autójának féke is problémázott ezen. Ez ám a szívás!
Azonban az Árnyas óvó nénik ilyenkor sem ijednek meg, ötletük minden helyzet megoldására akad. A gyerekekkel együtt körbeültek, és hívták a már ismerős tündéreiket segítségül. Szokásukhoz hűen mindenki hármat kívánhatott aznapra, melyek között Barna bácsi gyors megérkezése is szerepelt. S lám, óhajuk meghallgatásra talált, s rövidesen elindulhattak felfedező útjukra.
Ekkor vette kezdetét az igazi szívás!
Barna különös berendezést húzott elő zsákjából. Kis üvegcsét, melyből két hosszú cső lengedezett kifelé. Az egyiket szívni kellett, a másikat...nem, nem fújni, hanem a kis rovarok útjába állítani, és ily módon felszippantani őket az üveg belsejébe.
Neki is iramodtak a gyerekek a rovarok begyűjtésére. Avarban, kérgek alatt, leveleken, ágak között folyt a kutató munka. Kis porszívóként igyekezett mindenki legjobbját nyújtani. Az óvó nénik is - mint mindig - ezúttal is élen jártak és szorgosan szippantgattak a talaj közelében araszolva.
Mindenki lelkes vadásznak bizonyult. Volt aki szívta a csövet, de mégsem volt eredményes az akció. Volt aki fújta, mégis "szívott", mert nem került hatlábú az üvegcsébe. Többeknek sikerült a művelet, ezért viszont a bogár "szívott". No, ez nem igaz, mert ezzel a módszerrel igen kíméletesen, sérülés mentesen lehetett begyűjteni őket, s szemrevételezés után ismét épen és egészségesen folytathatták épp félbehagyott tevékenységüket.
Figyelem! Ez a szerkezet azonban mérete miatt nem alkalmas csigák, szarvasbogarak, tücskök begyűjtésére, ezért az ő beszippantásuk életveszélyes állapotokat idézhet elő a talajlakó életében.
Így ilyeneket nem is vadászott be senki. S hogy mik kerültek a nagyító alá:
- barna százlábú ( nem Barna százlábú, milyen fontos is a helyesírás! ), akiknek nincs is annyi lábuk, viszont amennyi van, azok elég sok mindenre használhatóak;
- közönséges rinya ( most nem csúnyán beszélek, hanem ennek a százlábú félének ez a neve, nem túl szép, de hát ő sem annyira, ráadásul ő sem rendelkezik 100 lábbal )
- esetlen gyaloglevelész ( őt sem én csúfoltam ki )
- 7 pettyes katica ( ismerjük )
- 14 pettyes katica ( ez nem 2db 7 pettyes egymás mellet, hanem ő egymaga visel ennyit és színe sárga volt )
- harlekinkatica ( ő a rémkatica, külfödről érkezett és az őshonos katicákat igyekszik kiszorítani ( már ők is? )
- bársonyatka ( olyan, mint egy pók, de nem az, mert atka és szép piros )
És szép pirosak voltak a gyerekek is, mert a nap sütött, jó meleg volt, s a domboldalon jókat lehetett futni, gurulni, ami némi pírt csalogatott elő az orcákon.
S bár sok szívás volt ezen a napon, de ez a cikk csak a szójáték és a nap vidám és vicces hangulatára utalva íródott így. Szerintem a gyerekek és az óvó nénik is nagyon jól érezték magukat, s a gyerekek lelkesedését nézve mindenképp javasolható egy ilyen rovarszippantó készülék otthoni beszerzése.
A szerkezethez nem kell más, csak egy kis üveg, tetejére két luk, kb. fél méter hal levegőztető műanyag cső, s a szívó cső aljára egy kis darab harisnya. Ha kész, indulhat a rovar vadászat! Rajta! Ki szív többet?
