Az első nap
Ezúttal szeptember második napja lett az első nap. Persze a naptárban és a történelem folyamában ez már nagyon sokadik. Azonban a nyár, a felhőtlen vidámkodások, szórakozások, a nagy szabadság végeztével ez az első nap, amikor ismét kötöttebb mederbe terelődik sok gyermek élete. Ennek van aki örül, van aki kevésbé. Bármelyik csoportba is tartozunk, a végeredmény ugyanaz.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az apróbbacskák örömmel várják, hogy óvodások ill. iskolások legyenek. Büszkék arra, hogy már milyen nagyok, tele vannak kíváncsisággal, várakozással, ami nem is csoda, hiszen legtöbbjük eddigi tapasztalata az, hogy az élet tele van játékkal.
A kor előrehaladtával az iskolások egyre kevésbé várják ezt az első napot, ők már tudják, hogy a játék mellé sok - sok kötelesség, munka is szegődik. Vajon azonban ez elég indok erre? Szerintem nem, de ez már bonyolultabb kérdés ahhoz, hogy erre itt kitérjünk.
A lényeg az, hogy az Árnyas oviban is elérkezett ez az első nap. Szerencsére sok óvodás ezt nem érzi, hiszen a nyár folyamán is sok vidám percet töltött az Árnyas fák alatt, így nekik ez a nap is olyan, mint a többi. Esetleg az elballagott társak, barátok hiánya és az új arcok éreztethetik velük, hogy innentől mégiscsak valami más, valami új vette kezdetét.
Azon gyermekekre viszont, akik újonnan csöppentek bele az óvodás életbe, komoly feladat hárul. Meg kell szokniuk egy új közeget, megismerniük új embereket, szokásokat.
Várnai Zseni: Új óvodás
Jött az óvodába ma egy új gyerek,
Persze én meg mindjárt elébe megyek.
Miért állsz így félre?
Itt senki se bánt!
Unalmas itt? Nézd csak
ott az elefánt.
Kockaházat építenek amott
a többiek,
Te is nemsokára építhetsz ilyet.
Játszál velünk együtt, menjünk oda hát
Nálunk minden gyerek jól érzi magát.
Egy új környezet nagy kihívást jelent egy kisgyereknek. Különösen, ha nem járt bölcsibe vagy gyermekközösségbe. Minden s mindenki ismeretlen a számára. Mi felnőttek is egy új munkahelyre lépve tele vagyunk szorongásokkal, hát még egy ilyen apróság mit érezhet egy teljesen idegen világba lépve! Hasonlóképp nehéz a szülőknek, akiknek másokra kell bízniuk legdrágább kincsüket! Ezért fontos mindannyiuk számára az első napokban az édesanya jelenléte az oviban. Így nemcsak a gyerekek érzik jobban magukat az új helyen, de anya és apa is megnyugodhatnak, hogy gondos kezekbe kerül csemetéjük.
Az óvodában először együtt fedezik fel az új világot, az udvart, a csoportszobát, a játékokat, ismerkednek a többi lakóval.
Akárcsak az éjszakák, az itt eltöltött idő is hosszabodik, az apróságok lassan anya kezét is elengedik, már az ebéd, aztán az alvás is elfogadottá válik távol otthonuktól. Hogy kinek mennyi időre van szüksége az egész napos ittléthez, az egyéntől, személyiségétől függ. A szülők az óvó nénikkel konzultálva alakíthatják ki a gyermek igényeit figyelembe véve a beszoktatás menetrendjét, mikéntjét.
Ahhoz, hogy a kisgyermek minél előbb elfogadja új környezetét, az óvodai fogadtatás nagyon fontos tényező. A hely hangulata, varázsa, a játékok, a kedves odafigyelés sokat segíthet ebben. Ahogy én látom, az újacskák itt olyan gyorsan szoknak bele az Árnyas életbe, hogy öröm nézni. Nem is csodálom. A kedves, mosolygós óvó nénik szerető odafigyeléssel igazgatják felfedező útjukat, de ez a törődés több éves ittlétük alatt is végig kíséri őket, hogy boldog, érdeklődő, kreatív emberekké válhassanak.
Az Árnyas Bölcsiből érkezőknek könnyebb dolguk van, hiszen az ő átszoktatásuk az óvodába folyamatosan, apránként történik, így már ismerős táj, épület és arcok fogadják őket szeretettel.
Bárhonnan is érkezzenek a gyerekek az Árnyas Óvodába, biztos, hogy szerető, barátságos közegre lelnek, s az óvó nénik, dajka nénik és a társak kedvessége, odafigyelő gondossága, nyitottsága, a közös vidám játék hamar átlendíti őket az első nehézségeken.
Kellemes, jókedvű évkezdést Mindenkinek!
