Az állatok télen
Megfigyeltétek már jól a téli kesztyűtöket? Biztos? És kényelmesen elférnek benne az ujjaitok? Nem lakik benne senki?
?????
Furcsának találjátok ezeket a kérdéseket? Pedig nem az. A minap ugyanis az Árnyas ovisai egy különös barna színű kesztyűre bukkantak. Igaz, hogy csak egy fél párat találtak, de ez semmit nem von le a lelet értékéből. Hogy miért? No, mindjárt elmesélem.
A gyerekek, ahogy közelebb léptek ehhez a kesztyűhöz, hát uram fia, mit látnak? Valami mozog, vagy inkább valamik mozognak benne! Sőt mi több, hangok is szűrődnek kifelé, és még illatozó füstfelhő is szálldogál egyik - másik ujjból.
Az ovisok bekukucskáltak a nagy nyíláson. A kesztyű hatalmas barlangként invitálta befelé a kíváncsiskodókat. Ahogy egyre beljebb haladtak a gyerekek, a kesztyű fokozatosan kezdte feltárni titkait. A bejárati hallból, melyet frissen sült sütőtök illata lengett be, öt szoba nyílott, s mindegyikben szorgoskodott valaki.
Egy pocok a nagyujjban, egy cinke a mutatóujjban, egy béka a középső ujjban, egy szarvasbogár a gyűrűsujjban, s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjban.
Ők költöztek be a kesztyűbe, hogy a téli hideg napokat átvészeljék.
S hogy éltek itt az állatok? Azt most nem mesélem el, de a gyerekeknek mindenesetre kellemes kis kalandban volt részük.
Sajnos nem minden állat talál magának ilyen jó lakhelyet, bizony sokaknak igencsak meg kell dolgozniuk azért, hogy ép bőrrel köszönthessék majd a tavasz első sugarait.
"Szakad a hó, nagy csomókban,
Veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
Hóesésben vacakolsz,
Fölfújtad a tolladat,
Ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető?
Fatető!
Deszka-madár etető. "
A gyerekek szorgosan tanulmányozták az állatok téli szokásait.
Megbeszélték, ki hogyan és hol tölti a hideg napokat, mit esznek, vagy épp miért nem esznek, illetve milyen bundát öltenek magukra. Megvizsgálták, hogy mi a különbség a vadon és a ház körüli állatok életmódja között. A tanultak alkotásaikban képi formát öltöttek.
Az Árnyas ovisai abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy az állatok szokásait, életmódjukat közvetlen módon is tanulmányozhatják.
Az udvar hatalmas fái sok madárnak szolgálnak kellemes lakhelyül, s hogy tavasszal majd hallani lehessen vidám éneküket, télen, ebben a zord időben fontos gondoskodni róluk.
A fákon odúk és etetők vannak szép számmal elhelyezve, melyeket a gyerekek mindig feltöltenek mindenféle jóval, magokkal és almafalatkával. Ez nagy segítség az itt élő madaraknak. Reméljük, hogy tavasszal majd sikerül meglesni az itt nevelkedett kis fiókákat, ahogy erre már többször lehetőség is nyílott.
A gyerekek az Árnyas Kert lakóit is örömmel látogatják, visznek nekik is zöldséget, gyümölcsöt. Az itt élőknek azért könnyebb dolguk van, mint a vadon élő állatoknak, akik bár szabadok, de több veszéllyel kell szembenézniük. Az emberek környezetében élők viszont biztonságban vannak, a napi betevőikről sem kell gondoskodniuk, elég ha nagy bundát növesztenek a hideg ellen...Hiába, kinek ez jut, kinek az.
Lassan azért ballagunk ki a télből, az idő kereke is biztosan halad az útján, úgyhogy a tavasz is eljő egyszer, majd a nyár, aztán az ősz... A héten, Vince napján megtudtuk:
"Hogyha szépen fénylik Vince,
Megtelik borral a pince."
Szépen fénylett, fagyos ragyogásban. Addig pedig kitartás...
