Anyák napja a Süniknél
"Mondanom sem kell, mert mindenki tudja, hogy a virágok az illatukkal beszélgetnek. Amelyik virágnak nincsen illata, az néma.
Ilyen a tulipán is. Még suttogásnyi illata is alig van egyik-másiknak."
Így kezdődik Kányádi Sándor: Néma tulipán című meséje és ezzel A süni csoport Anyák napi ünnepsége.
A Sünik nem szeretik a könnyeket, a nevetést annál inkább. Úgyhogy az idén úgy döntöttek, hogy vidám műsorral lepik meg az anyukákat, nagymamákat.
"Amit érzünk, amit szólnánk,
Vidám dalba öntjük:
Édesanyát énekszóval
Szívből felköszöntjük!"
S ha jobban belegondolunk, édesanyát szeretni és mosolyogva látni a világon az egyik legboldogabb dolog. Az édesanyák meg ugyanígy éreznek gyermekeikkel kapcsolatban.
Nem is hiányzott a mosoly ezen a délutánon!
A jókedv azonban nem jelenti azt, hogy a kicsi szívek nem teltek meg izgalommal, megilletődöttséggel, amikor a "nagy" színpadra vonulva meglátták anyát. Mert azért anyának szerepelni nem mindennapos esemény. És látni, amikor mosolyog, tekintetével biztatóan néz, érezni, ahogy ő is ott áll a színpadon és fogja a kis kezet, az mégis olyan megható és megnyugtató.
És az egészben az a legjobb, hogy bármi történjék is, anya mindig ott áll gyermeke mellett, ahogy most is, miközben az apróságok előadták a néma tulipán történetét.
A tulipánok elnémultak, amikor a huncut kertész kiszippantotta belőlük az illatot, hogy helyette bazsalikom illatúvá varázsolja őket.
"De a tulipán ökölbe zárta szirmait, s megrázta magát. Hiába mesterkedett a kertész, a bazsalikomillat nem fogott a tulipánon.(...)
A tulipán inkább néma maradt. De nem vette föl a bazsalikom illatát.
Hanem elkezdett csodálatosabbnál csodálatosabb színekben pompázni. Illat helyett most gyönyörű színekkel mutatta az utat az elbizonytalanodó méheknek, pillangóknak és más röpdöső szorgoskodóknak."
A tulipánok elnémultak, de a gyerekek olyan ügyesen mesélték, verselték, énekelték a történetet, hogy ennek hallatán a virágok még nagyobb pompájukkal szórták színeiket.
S a végére, ahogy a huncut kertész kerti törpévé zsugorodott, a gyerekek úgy váltak egyre óriásibbakká a büszke szemek tükrében, miközben angol énekekkel, majd saját készítésű ajándékokkal köszöntötték az édesanyákat, nagymamákat.
Vidám délután volt, de gyermekeiket látván titokban, belül biztos többen szétmorzsoltak egy - két könnycseppet. Ezek az öröm, büszkeség könnycseppjei lehettek.
