Anyák napja a Katicáknál
"Tulipiros, hupikék
körül a májusi rét,
kökény ez, pipacs amaz,
teleszórta a tavasz..."
Elképzelhető azonban, hogy nemcsak a tavasz munkálkodik ezen a gyönyörű virágos réten?
Különös helyen jártam, olyanon, ahol varázslatos dolgok történtek. Egy gyönyörű réten sok kis virág nyiladozott, fehérek, pirosak, lilák, kékek.
Láttam, ahogy a parányi kis bimbók szép lassan kitárják szirmaikat, s ragyogó mosolyukkal szórják szét pompájukat az üde zöld réten.
"Én kicsike vagyok, nagyot nem mondhatok.
Szüleim kertjében most nyílni akarok."
Szép lassan fejlődtek, növekedtek miközben apró harmatcseppek öntözték őket féltő gondossággal.
A kis virágok ezt meghálálván halk énekbe kezdtek és táncukkal örvendeztették meg a rét többi lakóját.
De honnan jöttek a vízcseppecskék, hiszen felhő sem volt az égen? Ki táplálja, gondozgatja őket, hogy szép nagyra nőjenek?
Hirtelen arra eszméltem, hogy a kis virágocskáknak lábai nőttek, s egy csokorként mindannyian elindultak egy meghatározott irányba. Valami mágnesként vonzotta őket. Arcukon egyre szélesebb mosoly tündökölt.
"Kicsi csokrom, tarka csokrom
Úgy kötöm, hogy mosolyogjon.
Minden egy szál virágja,
Kacagjon rá anyámra."
Igen, ez a vonzódás, ez a mosoly nem másnak szólt, mint édesanyjuknak. Ők azok, akik alig észrevehető féltő könnycseppekkel öntözgetik, gondozzák e bimbókat, hogy mikor kinyílnak majd, öröm legyen rájuk nézni.
A virágok megálltak, s örömmel adták át magukat az édesanyák szerető ölelésének. Azonban ekkorra már a kis virágok átváltoztak gyerekekké, és énekszóval, ajándékkal köszöntötték fel édesanyjukat és nagymamáikat.
"Piros rózsa, fehér rózsa,
egy csokorba összefogva,
karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.
Vedd el tőlem, Édesanyám,
harmat csillog bársony szirmán
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja."
Ezek a nyiladozó, gyönyörűen éneklő és táncoló virágok a Katica csoport ovisai voltak, akik az óvó nénikkel együtt lelkesen, nagy igyekezettel készültek, hogy Anyák napja alkalmából köszönthessék az édesanyákat és a nagymamákat.
Reméljük, hogy ezek a kedves kis bimbók olyan gyönyörű, színpompás virágokká fejlődnek, hogy az óriás rét minden lakója örömmel fog majd bennük gyönyörködni.
