Anyák napja a Katicáknál
Álom volt vagy valóság? Egy gyönyörű réten sok kis virág ébredezett, fehérek, pirosak, lilák, kékek. A parányi kis bimbók szép lassan kitárták szirmaikat, s ragyogó mosolyukkal szórták szét pompájukat az üde zöld réten. És még mi történt ott? Mindjárt elmesélem...
Két kicsi ember, egy kislány és egy kisfiú sétáltak a virágok között, énekeltek és közben öntözgették a növénykéket. Arcukon pirospozsgás izgalom sugárzott, szemükben valami különös fény csillogott.
Anyák napja van ma, s anyának és nagymamának a legszebb virágokból szeretnének csokrot kötni, hogy köszönetet mondhassanak nekik azért a sok jóért, gondoskodásért, mellyel nap mint nap körbeveszik gyermekeiket.
"Ébredj, sugaras nap,
kelj föl, aranyos nap,
hóvirág, ibolya
mutatkoznak."
A gyerekek kérésére a virágok felébredtek álmukból, s hogy legszebb arcukat mutathassák, táncra perdültek.
"Piros, sárga, kék, kézen fogva lép.
Piros, sárga, kék, kézen fogva lép.
Három karcsú viráglány,
tarka, mint a szivárvány:
Rózsa, Tulipán, Harangvirág,
Rózsa, Tulipán, Harangvirág.
Piros, sárga, kék, egy csokorba szép.
Piros, sárga, kék, egy csokorba szép."
Margaréta, nefelejcs, százszorszép, ibolya, szegfű, liliom, nárcisz... egy csokorba kötve méltó köszöntése lesz a legszeretettebb lénynek, az édesanyáknak.
S ekkor valami különös dolog történt. A kis virágok egy irányba elindultak, mintha valami láthatatlan aranyszál húzná őket. A szeretet fonala volt ez, mely elvághatatlan köteléket képez anya és csemetéje között.
A kis virágok ekkor gyermekekké váltak, s anya ölelő karjaiban úgy pihentek meg, mint a katicák a virágszirmok kelyhében.
Nem álom ez, hanem valóság!
ANYA, ÉDESANYÁM!
Az anyák napja minden ember szívében központi helyet foglal el, hiszen, az édesanya az az ember, aki a legbiztosabb pont az életünkben, ő az, akire minden körülmények között számíthatunk, akihez mindig odabújhatunk. A Katicák műsora most nekik, értük szólt, ám gyermekeik szereplését látva csillogó szemekkel figyelve ugyanúgy izgultak csemetéikért, fogták láthatatlanul is kezeiket, mint az év minden napján, a nap minden órájában, minden percében.
Most simítsuk meg arcát, fogjuk meg dolgos kezeit, s csak annyit mondjunk neki: szeretlek.
"Kelj föl, aranyos nap,
ragyogj, sugaras nap,
édesanyám arcát
simogassad."
