Anyák napja a Csigáknál
"Mama, Te adtál nekem életet, és ami még fontosabb, leckéket arra, hogyan kell élni. Te vagy minden jónak a forrása. Mama, köszönetet mondok mindazért ami vagy, és ami én vagyok."
Komoly gondolatok ezek. Anya az életadó, anya a jóságos, a tanító és anya a minta, akit szüntelenül másol, utánoz gyermeke, akihez hasonlóvá szeretne válni. Ő az első ember, akire először rápillant az újszülött, és onnantól kezdve szeme sarkából lesi minden cselekedetét. Köszönet azért, ami vagyok.
Ha gyermekünk szemébe nézünk, tükrében egy kicsit önmagunkat is megpillanthatjuk. De nem egykori gyermeki mivoltunkra, nem meg nem valósított álmainkra gondolok, hanem anyai létünk minden cselekedetét, rezdülését, a kimondott és ki nem mondott gondolatokat, viselkedésünket, dolgokhoz való hozzáállásunkat vehetjük észre, vagyis azt, hogy mi milyen emberré, felnőtté, anyává váltunk.
A gyermek az igazi tükrünk. S e tükör legszorgalmasabb fényesítője az édesanya. Persze sok mindenki besegít e munkálkodásba, de a legfontosabb szerep az anyáé.
"Ez az Ő kiváltsága. Az Ő hivatása. A legszebb és legnehezebb. A legnehezebb, hiszen olyan hivatás, amely sosem ad szabadságot, soha nem enged pihenőt, állandó figyelmet, szeretetet, odaadást kér, vár, követel. Ám mégis szép, mert csak Ő ismeri a titkot. Az anyai szív titkát. Hogy miként válik egy új élet önálló emberré."
Az anya, az igazi édesanya a legcsodálatosabb ember a világon." Dolguk temérdek, néha ők is hibázhatnak, de mindig Ő marad az az ember, aki örökké szívünk legmélyebb szeretetében lakozik,akinek ezt a kedves szót mondogathatjuk: Anya, Anyácska, Édesanyám.
Aztán a gyermek felnő, anya lesz, az édesanyából pedig nagymama. Ekkor az anyává lett gyermek szívébe belopódzik egy talán az előzőnél is mélyebb szeretet. A nagymamává lett édesanya kicsit átadja elsődleges helyét az új jövevénynek. Nem sértődik meg, nem tolakodik, csak ad. Szeret, ugyanúgy, mint eddig. De nem megosztva, hanem többszörözve.
A szeretetben az a csodálatos, hogy soha nem osztódik, hanem mindig szaporodik, sokszorozódik. Lehet, hogy az ember életébe mikor anyává válik egy olyan szeretet költözik be, mely mindennél erősebb, de az az érzés, mely születésünk óta egész életünkben elkísér, mely olyan természetes módon részünkké vált, mindig velünk marad. Ebbe mindig bele lehet kapaszkodni, mindig biztos támaszt találunk benne. Ez az a szeretet, melyet soha nem lehet igazán meghálálni: az életet adó, jóságos, tanító, gondoskodó szeretet, az, melyet gyermek érez az édesanya iránt.
"Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rád csukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvízen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!"
Ezt a szeretetet próbálták meg versekbe, dalokba önteni a Csiga csoport óvodásai, akik nagyon ügyesen, lelkesen, csillogó szemekkel adták elő a rájuk bízott szép sorokat.
A kis Csigák versek csokrával, csecsemő kori fotóikkal, szép emlékekkel és a maguk készítette ajándékokkal nyújtották át azt a sok örömet, hálát, amit ilyenkor, Anyák napja alkalmából igyekszünk kifejezésre juttatni. Azt hiszem ez méltóképpen sikerült a Csiga csoportnak.
