Állati vendégségben
Nagy lárma hallatszott az egyik veresi otthon kertjéből. Libagágogás, kacsahápogás, malacröfögés, lónyerítés, kecskemekegés, kutyaugatás, macskanyávogás, békabrekegés...S hogy mi volt e hangkavalkád oka? Hát vendégeket vártak. Csigákat...Csigák érkeznek hozzájuk. Ez hozta lázba őket.
A kis csigák lassan elindultak a vendégség helyszíne felé. Mondanám, hogy még most is mennek, araszolnak, de ez így nem igaz, mert akkor még máig se értek volna oda. Pedig odaértek, s már rég el is jöttek onnan. Ezek a csigák ugyanis gyorsak, úgy általában, legfőképp akkor, ha olyan dologról van szó, ami kedvükre való. Egy vidám vendégség pedig ebbe a kategóriába tartozik. Ráadásul házukat sem vitték most magukkal, így nem is csoda, hogy huss... és már oda is értek.
Volt is nagy öröm, amikor megpillantották egymást!
A libák és a kacsák jöttek először eléjük, s hangos üdvözléssel köszöntötték vendégeiket.
Kíváncsian közeledett feléjük Lajos, a kecske is. Ő ne tette volna? Hiszen ő a főnök, legalábbis úgy hiszi, és főnök létét igencsak szereti éreztetni a kisebbekkel. Néha a nagyobbakkal is. Ez azért nem mindig sikerül neki.
Sárika, a cica minden csiga kedvence lett, nem is csoda, hiszen ha játszadozásról lehet szó, hát egyiküket sem kell többször nógatni.
A nyuszik és a teknősök csöndesebben, de nem kisebb örömmel fogadták látogatóikat. Ők apró termetűek a papagájokkal együtt, éppúgy, mint a csiguszok, így a barátság közöttük is hamar kialakult.
A lovakkal azért más volt a helyzet. Velük csak a bátrabb csigák mertek közelebbről ismerkedni.
Hát még amikor előröfögött Jucika, a minimalac. Volt is ámuldozás! Ám, hogy Jucika mini lenne, azért azt megkérdőjelezném. Főleg, ha egy csiga méretéhez viszonyítjuk. Egyébként nagyon kedves lény, csak az orrát túrja bele mindenbe. Ilyenkor jön Lajos, a kecske, az ál főnök, és rendre inti malackát, aki ilyenkor nagyot visít. Persze, amikor megjelenik az igazi főnök, mindegyikük pontosan tudja, hogy hol a helyük. Ez így is van rendjén, mert egy ilyen lakhelyen, ahol ilyen szeretetben, gondoskodásban élhetnek az állatok, ott a gazdiknak kijár a tisztelet.
Az ismerkedés után a csigák szétszéledtek, s birtokba vették az egész kertet: a hintát, a játékokat, a trambulint, s szemmel láthatóan nagyon jól érezték magukat.
Azonban mint minden vendégség egyszer véget ér, most is elérkezett a búcsú ideje.
A hazafelé vezető úton már lassabban fogytak a méterek, jól jött a virágos fűben egy rövid pihenőre elheveredni. Aztán újból nekiveselkedtek, mert már várta őket a házuk, a hely, ahol megebédelhetnek és szundíthatnak egyet.
Lehet, hogy a kicsi csigák álmukban tovább folytatták játszadozásukat abban az állat - és gyermekparadicsomban, ahol a délelőttöt töltötték.
S ha a cikk végére esetleg nem derült volna ki, hogy a csigák, akikről szó esett ebben az írásban, nem mások voltak, mint az Árnyas Óvoda Csiga csoportjának gyerkőcei, akkor most megemlíteném. Vendéglátóik pedig az egyik kis Csiga óvodás népes családjának tagjai voltak.
Nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük szépen!
