Állati sokadalom
Október 4 - én az állatok világnapját 1931 - től Assisi Szent Ferenc halála évfordulójának tiszteletére ünnepeljük, de azzal a céllal nyilvánították világnappá, hogy megállítsák a vadon élő állatok pusztulását.
"Később az „ünnepeltek” köre egyre bővült: minden állat védelmét felvállalta, a világnapok szaporodásával párhuzamosan viszont egyre inkább a velünk élő állatok kerültek a középpontba."
A gyerekek nagy örömére az elmúlt hét nem is szólhatott másról itt az Árnyas Óvodában, mint az állatokról.
Szerencsére az Árnyas Óvodában nemcsak egy napot szentelnek az állatoknak, hiszen a velük való foglalatosság számtalan öröm forrása a gyerekek számára.
Az Árnyas ovisai abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy ha akarnak, akár minden nap találkozhatnak jó néhánnyal élőben is. És most itt nem a kerti bogarakra gondolok, bár a bodobácsok igazán a kedvenc játszótársak körébe tartoznak. Az ovi szomszédságában az Árnyas Kert sok kedves kis lakóval büszkélkedik, akiket az apróságok gyakran meg is látogatnak.
Azonban ezen a héten annyi állattal találkoztak az Árnyas óvodásai, hogy megszámolni is nehéz. Sorra jöttek elő a mesékből, versekből, énekekből, a gyerekek alkotásaiból, a gondolatokból... Tyúkok, kacsák, libák, birkák, kutyák, macskák, lovak, malacok, bocik, baglyok, harkályok, szarvasok... Szőtték is a tervet a gyerekek mint pók a hálóját, hogyan teremtsenek rendet közöttük.
Mire a pókhálót kibogozták, a terv előállt. Külön helyet kaptak a házi állatok, és külön helyet a vadállatok. Bár így is volt hangzavar, mert a nagy összejövésben mindegyik állat mondta a magáét. Ki gágogott, ki bégetett, messze zengett a kukorékolás, hátulról halkan, bár erőteljes határozottsággal hallatszott a röfögés, a hangos ugatás azonban mindegyik fölé kerekedett.
Voltak, akik a találkozó örömére vidám éneklésbe kezdtek, s olyanná vált az óvoda, mintha egy falusi hangversenyen vennénk részt.
"Háp! Háp! Háp!
Jönnek a kacsák!
Hű, de éhes, hű, de szomjas
ez a társaság!"
Közben az anya állatok óvó tekintetükkel fennhangon szólítgatták és terelgették játszadozó kicsinyeiket, akik nem mindig hederítettek az intő szóra.
Némely állatka el is kóborolt. Keresték is őket a gyerekek, a puli kutya is segítségükre sietett, s képzeljétek, hol az egyik, hol a másik csoport szobájából sikerült őket visszaterelni helyükre!
Különösen nagy lárma támadt, amikor a lovak versenyre keltek egymással, hogy összemérjék gyorsaságukat. Lehet, hogy hamarosan a Magyar Nemzeti Vágta utánpótlása kerülhet ki innen!
Persze akadtak csendes szemlélői is az eseményeknek. Sajnos ők már azok voltak, akiket az élelmiszeripar szövevénye bedarált, s kolbász, tepertő, sajt vagy túró formájában kerültek terítékre. S bármennyire szomorú tény ez, de étkezési szokásaink miatt az élet velejárója, s a gyerekek igazán jót falatoztak belőlük.
Az állatsereg a vidám találkozóról a hét végén hazatért otthonába, mert közeleg a tél, s fel kell készülni mindegyiküknek a hideg napok átvészelésére. De erről majd legközelebb....
