A Mikulás napja
"Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó..." - szól minden évben a jól ismert nóta, hírül adva a Mikulásnak, hogy a gyerekek már nagyon várják őt. Egy valami azonban igencsak hibádzik a dalban... vagy inkább az időjárásban...
Sajnos ez a tél sem könnyítette meg a Mikulás dolgát, ugyanis az a bizonyos "hull a pelyhes fehér hó" valahogy az idén sem akarja betakarni a tájat, ami a Télapó szánjának siklását megkönnyíthette volna. Hó helyett hullott valami más, mégpedig eső, s ettől szürke, sáros és fekete lett minden, még a "Bodri kutyának az orra hegye" is, amit fehérség híján most elég nehéz megtalálni.
Még szerencse, hogy a Mikulás rénszarvasának, Rudolfnak piros az orra! Bár ennek ellenére őt sem sikerült látni. Minden évben próbálom kifigyelni a szánt, de eddig még nem jártam sikerrel. Pedig egyszer de jó is lenne vele együtt repülni!
Szerintem azonban a Télapó várás hetében sok gyermek szárnyal - ha nem is a Mikulás szánján -, de képzeletben mindenképpen. Az óvó nénik segítenek is nekik ebben. Az izgalmas Mikulásos témában való munkálkodás, a mesék, játékok könnyen közelivé varázsolják számukra ezt a titokzatos, ám igen csodás birodalmat.
A legközelibbé, a legkézzelfoghatóbbá azonban mindez csak az év egyetlen napján válik. Ilyenkor sem érhetjük el igazán, de legalább a nagyszakállú, jóságos apóka személyesen ellátogat a gyerekekhez, még akkor is, ha nincs hó. És mindig magával hozza hatalmas puttonyát, tele mindenféle finomsággal.
Ez minden évben pontosan így történik itt az Árnyas Óvodában is. A rajzokon, mesékben megjelenő Mikulás mindig megérkezik teljes valójában, s elhozza ajándékát. Az izgalom ilyenkor a tetőfokára hág, s a várakozás perceit az óvó nénik kedves mesével igyekeznek könnyíteni. Idén Donászy Magda A mókus és a szarka történetét bábozták el, melyből természetesen a Télapó sem hiányozhatott.
Aztán "hohohohó", hangzott a távolból az ismerős hang.
Egy kislány említette, hogy ő látta a Mikulás szánkóját, mire mindenki az ablakhoz rohanva próbálta szemügyre venni azt a ritka csodát. Hogy ki látta, ki nem, azt nem tudom, de nem is jutott rá idő kideríteni, mert a Télapó hangosan kopogtatni kezdett az ajtón.
A gyerekek szívélyesen beeresztették és hellyel kínálták a jó öreget, kissé izgatottan énekeltek, verseltek neki, átadták rajzaikat, s cserébe boldogan vették el tőle édességgel teli csomagjait. Virgácsot senki nem kapott, de egy - két jó leszek ígéretnek azért el kellett hangoznia.
Aztán ahogy jött, úgy tűnt el a Mikulás, de ez a pár perc valóság elég lesz ahhoz, hogy a következő egy évben a képzelet szánján repülve a Mikulás emléke tovább éljen, s évről évre a gyerekek újra visszavárják a jóságos ajándékozót.
