ÁrnyasnetÁrnyas ÓvodaAktualitások → A Magyar Kultúra Napja

A Magyar Kultúra Napja

Kölcsey Ferenc 1823 január 22. - én fejezte be a Himnusz megírását. Erre az eseményre emlékezve 1989 óta e napon ünnepeljük A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁT, amikor is országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak.
A globalizálódó világunkban nagyon lényeges, hogy minden nép ápolja, életben tartsa saját kultúráját, hagyományait, átörökítse a fiatalabb nemzedék számára, ellenkező esetben gyökértelenné, arctalanná válik az emberiség.

Múltunk, mely igen régmúlt időkbe nyúlik vissza, gyönyörű magyar nyelvünk, melyen a legszebben lehet írni a világon, őseink, kik ránk hagyták hagyatékukat egy szebb jövő reményében, nagy alkotóink, kiknek sok jót köszönhetünk megérdemlik, hogy e napon, a Magyar Kultúra Napján kifejezzük tiszteletünket. Megérdemlik. Megérdemeljük!

"Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!"

Sokat szenvedett nép a miénk, csökken, fogy töretlenül. Azonban amíg hagyományainkat, sajátos magyar kultúránkat, nyelvünket nem hagyjuk feledni, hanem átörökítjük az utánunk jövő nemzedékeknek, addig van remény. Amíg a nyelv él, addig a nemzet is él.

Sajnos a média, mely mindennapi életünk egyik legmeghatározóbb részévé vált, nem igazán az értékek közvetítésében jeleskedik. Sorra vesszük át külföldről az újdonságokat, s ezzel együtt egyre másra lopódznak be nyelvünkbe az idegen szavak is. A egyik ilyen "vívmányunk" pár éve jelent meg a köztudatban úgy, mintha a legtermészetesebb módon mindig is nyelvi szókincsünk része lett volna. Ez a szó a "celeb", akiktől hemzseg sok TV csatorna, akiknek üres, semmitmondó életét nézhetjük fő műsoridőben, akik "példát mutatnak" a mai ifjúságnak. Valóban ezek vagyunk mi, erre van szükségünk? Vajon ez a fejlődés, a haladó gondolkodás útja?

Ahogy nő gyermekünk, sajnos egyre több kedvezőtlen hatással kell számolnunk, melynek kivédése nem könnyű feladat. Ezért kell kis korban, amikor még értékítélet nélkül, mindenre nyitottan áll a gyerek a világ dolgai felé, szilárd értékrendet teremteni. Ez nem egyszerű feladat, komoly szerepük van ebben a szülőknek, de az óvodákra és az iskolákra is fontos feladat hárul.
Bár a mai oktatási rendszert figyelve, mely a gyerekeket oly annyira túlterheli feleslegesen, nem tudom, hogy mi a cél. Már olvasni, írni sincs idő tisztességesen megtanulni, mert akkor lehet, hogy kevesebb fogalmat vagy képletet sikerül bepréselni a fejekbe. Igaz, hogy ezekből nem marad meg semmi, soha elő nem kerül többé, de legalább sem írni, sem olvasni, sem tanulni nem szeretnek a gyerekek, és elérték, hogy a helyesírás és az értő olvasás is komoly gondot okoz sokak számára.

Pedig a magyar nyelv olyan csodálatos, kifejező. "Nyelvünk ízei gazdagon kiforrtak. A magyar szóból finom műszer lett, zajtalan sebességű gép, mellyel a mérnöki elme könnyedén alakíthatja fogalmait. De a lélek homályos vidékeit is lágyan kiemeli mélyeiből költőink ihlete. Nyelvünkkel megmintázhatjuk a kővágó motorok pergő zaját s az udvar sarkában gubbasztó maroknyi szalmaszemét alig-alig zizzenő rebbenését. Egyszóval nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai." (József Attila: Töredékek)
"Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán" - írja Kosztolányi Dezső az Ábécé a nyelvről és lélekről című művében.

"Serkenj fel mély álmadból és szánd meg hazádnak
Nyelvét, melly ha kihal, tudd meg, örökre kihalsz." (Baróti Szabó Dávid)

A kicsi gyerekek számára legkönnyebben a játékok, a mesék, versek dalok világán keresztül közvetíthetjük kultúránk gyöngyszemeit, hagyományainkat. Óvodánk felvállalta, hogy nagy hangsúlyt fektet ezek közvetítésére. A korral haladni kell, de az igazi értékeket nem szabad elfelejteni, veszni hagyni. Minél több verset, mesét, mondókát, éneket ismertetünk meg az óvodásokkal, minél szélesebb körben nyitogatjuk szárnyaikat, bontakoztatjuk ki tehetségüket, fejlesztjük kreativitásukat, nagyobb korukban annál nyitottabbá válhatnak a kultúra, a művelődés, a művészetek irányába.
Reméljük jó úton haladunk, s munkánk meghozza gyümölcsét!

A Magyar Kultúra Napjának és Himnuszunknak tiszteletére álljunk meg egy percre, nézzünk mélyen szívünkbe, emlékezzünk egykor élt nagyjainkra, és belül legtöbben érezni fogják, hogy mindenek ellenére magyarnak lenni jó és büszkeség.

Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: