A madarak útra kélnek...
"Mennyi fényes, szép madár!
Nem tudod, hogy merre száll?
Honnan jönnek?
- Nem tudom.
Merre mennek?
- Nem tudom.
Égre, földre, vízre szállnak?
Nádba bújnak?
- Nem tudom." / Nemes Nagy Ágnes: Madarak /
Az Árnyas óvodások azonban már tudják a választ. Egyrészt Barna bácsival, a Madárovi lelkes természetbúvárával beszélgettek ezekről a kérdésekről az elmúlt héten, másrészt az óvó nénikkel is versek, mesék szárnyán utazva kutatták a madarak titkos világát.
Életük oly rejtett számunkra. Gyakran csak azt látjuk, hogy repkednek az égen, szelik a levegőt szabadon, csivitelnek, énekelnek.
"Hiszem, a madár élete, olyan, akár egy álom.
Úgy érzem már, szabad vagyok, ha karjaim kitárom.
Csukott szemmel, ha repülök, vágyam válik valóra,
Ahogy az égben lebegek, megáll a perc, az óra.
Nagyobbnak látom a napot, érintek felhő szélet.
Ott fenn nincs gát, nincs akadály, talán könnyebb az élet.
A szél a szövetségesem, elrepít messzi tájra,
lelkem a Föld szépségeit meglesi, megcsodálja." /Aranyosi Ervin: Madár álom/
Vajon az ő életük tényleg csupa álom? Nekik nincsenek gondjaik, feladataik, éreznek, gondolkodnak ők, vagy csak az ösztönök vezérlik őket, amikor nevelik, etetik, védelmezik kicsinyeiket?
Vajon ők is aggódnak a jövőn, vagy egyszerűen csak élik a jelent?
Milyen világ lehet az, amelyben ők mozognak. Honnan tudják, hogy mikor kell költözniük, meddig kell menniük, mit lehet enni, hogyan kell fészket építeni? Ők nem járnak iskolába és mégis tudják tenni a dolgukat! Tudják...valahonnan...
Valószínű megtanulják egymástól, a szülőktől, generációról generációra öröklődnek az élethez szükséges ismeretek. Nincs felesleges információ áradatuk, de van valami érzék, amit mi embereknél úgy hívunk, hogy a hetedik. Csak ők használják azt a valamit, mi is néha, ha hallgatunk rá.
Persze nekik is vannak gondjaik, problémáik, amiket meg kell oldaniuk, de valószínű ezen ők nem rángódnak annyit, hanem csak megteszik azt, amit meg kell tenniük. Az életük múlik rajta. Az óvatosságra, körültekintésre nekik is szükségük van, hiszen ellenségek rájuk is leselkednek, legyen az egy ragadozó vagy éppen a tél zordsága.
Hideg ősz köszöntött ránk meglehetősen korán. Kedvenc költöző madaraink, a fecske és a gólya már elrepültek. Megteszik ezt minden évben. Ez az élet rendje. Ezt ők tudják ...valahonnan.
Kitárják szárnyaikat, s útra kélnek. Szelik a kék eget, szelek szárnyán utaznak...az emberi vágyak jelképeként.
S ha ismét jő a tavasz, a madarak megint útra kélnek, visszajönnek, mert tudják, hogy jönniük kell.... Tudják...valahonnan...
