ÁrnyasnetÁrnyas ÓvodaAktualitások → A gyertya lángja

A gyertya lángja

"Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen."


Sötétbe burkolózott a szoba. Minden színtelen, minden mi körülöttünk van elvesztette lényegét. Ám egy aprócska fényforrás újra értelmet ad létüknek, minél közelebb vannak hozzá, annál biztosabbá válik, mik vagy kik is ők valójában.

Gyertyát gyújtunk. Aprócska lángja sárgában fürdőző fénnyel árasztja melegét, s közben táncot jár, mintha élne. Árnyékának lassú ringása mozgásba hoz mindent, melyekre értelmet lehelt, mindazokat, amikre hatással van.

Nézve a kis lángot emlékek ezrei törnek elő. A gyertya lángja az az aprócska fény, melynek fellobbanásához mindig kapcsolódik valamilyen érzés, kíséri valamilyen érzelem. Van hogy öröm, van hogy bánat, sokszor a remény, szeretet vagy éppen a vágyakozás társul hozzá kérés formájában. Ám ha jobban belegondolok lehet, hogy ezek mind egyszerre is jelen vannak bizonyos alkalmakkor.

Azt hiszem, ez a mostani egy ilyen alkalom. Megszámlálhatatlanul sok gyertya gyullad fel ezekben a napokban, s kelt életre ezer meg ezer emléket. Olyanokat, melyekre csak én emlékszem, meg Te, meg Te, meg Te...Mindenki a magáéra. A kedves arcra, arcokra, melyek belevésődtek mélyen a szívekbe. Arcokra, melyek most már fönn ragyognak az égen.


A gyertyák most ezeket az arcokat hozzák le, közelebb hozzánk, hogy hajdani létüket újra életre keltse, hogy minél tovább megmaradhassanak szívünkben emlékek képében.
Az élet rövid, sajnos emléke is mulandó. Az arcok évről évre, nemzedékről nemzedékre halványodnak bennünk, aztán már csak fénykép formájában léteznek érzelmek nélkül, mígnem a színek teljesen kifakulnak és a papír is az enyészeté lesz.

Azonban az, hogy mi most itt vagyunk, köszönhetjük azoknak az ismeretlen, ma már név nélküli ősöknek is, akiknek életét, tetteit, érzelmeit, gondolatait már csak odafent őrzik, akiket egykoron ugyanúgy szerettek, akikért ugyanúgy gyertyát gyújtottak, mint mi most szeretteinkért.

Sötétbe burkolózott a táj. Gyertyák ezrei égnek. Életre keltették nemcsak a körülöttük lévő tárgyakat, hanem a megfakult emlékek képeit is új színekkel töltve.
Öröm, bánat, szeretet, remény, vágy érzése kavarog ölelkezve. Egyszerre kapcsolódnak múlthoz, jelenhez, jövőhöz.
Egy percre megáll az idő. Minden mozdulatlan. A lecsorduló viaszcseppek is megmeredtek.
Csak a gyertyák lángja táncol megannyi emlék eleven fényével.


"Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen."

Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: