Márton - nap a bölcsiben
Az est, éppúgy mint mindig, Márton napján is ráköszönt az Árnyas Bölcsődére. Ám ezúttal kissé ünnepélyesebben tette. A sötétségből aprócska gyertyalángok bújtak elő, melyek lágy ringású táncba kezdtek, ezzel üdvözölve a vendégeket...
A vendégek az Árnyas Bölcsőde lakói és szüleik voltak, akik a Szt. Márton tiszteletére megrendezett lámpás felvonulásra érkeztek. De ki is volt Márton?
Szent Márton a Római birodalom Savaria nevű városában született 316 vagy 17 - ben, de Itáliában, Paviában nevelkedett.( Emlékét őrzi a szombathelyi Szent Márton templom kápolnája, melynek helyén a legenda szerint szülőháza állt.)
Apja a római hadsereg tribunusa volt, így a fiúra is a katonaság várt, s már 15 évesen a római császár katonájaként szolgált.
Márton 18 éves lehetett, amikor a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén egy didergő, hó alatt fekvő, meztelen koldusra lelt. Kardjával kettévágta köpenyét, s felét a szerencsétlen ember vállára borította.
Aznap éjszaka Jézus megjelent álmában a koldus köpenyével, ettől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta. Jóságáról még életében legendák keringtek, 371 - ben püspökké is szentelték.
A legenda szerint Szent Márton alázatból a ludak óljába menekült püspökké választása elől, de a gágogás elárulta, így megtörténhetett püspökké avatása.
Márton - napján az a szokás az Árnyas Bölcsődében, hogy a gyerekek, szülők, testvérek, gondozó - és dajka nénik lámpással kezükben énekelve körbejárják a bölcsőde épületét.
A lámpás felvonulás Szent Márton emlékét hivatott őrizni, és a jó cselekedeteket jelképező fényt kívánja eljuttatni mindenkihez.
Ez az idén sem történt másként. A kicsik, mint általában lenni szokott, a mindent felfedezni akaró kíváncsisággal vizsgálgatták a lámpásokat, különösképpen a rájuk huncutul vigyorgó tököket.
A töklámpások létrejöttében ők is aktívan részt vettek, ám külön köszönet az alkotó kedvű családoknak, szülőknek, akik tökfaragásikkal még inkább emelték az est fényét.
Szükség is volt erre, mert a gyerekekre komoly próbatétel várt. Most nem Márton, hanem a libák bújtak el, méghozzá az Árnyas Bölcsőde udvarán a bokrok sűrűjébe.
Ezeket kellett megkeresni, úgyhogy az aprócska emberek nagy igyekezettel és bátorsággal vetették bele magukat a sötétségbe, persze a szülők és a lámpások biztos támaszát tudva maguk mögött. Kutató munkájuknak meg is lett az eredménye, az ügyes felfedezőknek sikerült a libákat előcsalni a bokrok sűrűjéből. Ám mikor jobban szemügyre vették az elkóborlókat, lett öröm, mivel rögtön rájöttek, hogy a libák mézeskalácsból készültek.
Nem is maradtak meg sokáig, hiszen mindenki ismeri azt a mondást, hogy "aki Márton napján libát nem eszik, az egész évben éhezik." Az Árnyas bölcsisek éhezni már nem fognak, de hogy még biztosabb legyen a dolog, libazsíros kenyérrel ráerősítettek.
Szóval minden jó, ha jó vége, a libák előkerültek, a tökfaragó mesterek átvehették méltó jutalmukat, a zsíros kenyér mellett a kemencében sült kenyérlángos is elfogyott,...s mondanám, hogy a töklámpások fénye is kialudt már..., de nem, ők még tovább szórták fényüket fáradhatatlanul, hogy mindenhová eljuttassák Márton nap üzenetét.
