Haliho - HÓ!
Tegnap reggel gyönyörű hóesésben indulhattak útnak az emberek. Bár csak lépésben lehetett araszolni az utakon, de a gyerekek bizonyára örömmel nézték a szálló pelyheket. Ezen a télen ez volt az első olyan nap, amikor élvezni lehetett ezt a hófehér hidegséget.
A legfiatalabb bölcsődéseknek ez a jelenség még az újdonság erejével hathatott. Megtapinthatták, megtapasztalhatták anyagát, színét, hőmérsékletét, s arra is rájöhettek, hogy könnyű elcsúszni rajta. Az anya által berakott jó meleg, kibélelt puha pufi ruha azonban jó védelmet nyújt az esetlegesen felmerülő kellemetlenebb élmények ellen.
A nagyobbacskák már sokkal magabiztosabban mozognak a megváltozott terepkörülmények között, s vidáman élvezték is a hó nyújtotta játék lehetőségeit.
Építettek hóembereket, az egyik kétszer akkora lett, mint ők maguk. Akkor hogyan, milyen furmányos módon alkották meg? No ez majdnem olyan rejtély, mint a piramisok vagy a Stonehenge megépítése.
A gyerekek ebben a téli hidegben, hófödte tájban azonban nemcsak a maguk szórakoztatásával voltak elfoglalva, hanem gondoltak a szabadban élő, élelem után kutató madárkákra is. Nagy igyekezettel töltögették meg magocskákkal a bölcsőde udvarán lévő madáretetőket is. S mivel e kis házikók a magasban lógnak, a gondozó nénik segítettek a kicsiknek a feljutáshoz.
Lehet, hogy az óriási hóember megépítéséhez is hasonló segéderőt alkalmaztak?
