Hali - Hó!
Íme egy találós kérdés: Karácsonykor nagyon várjuk, akkor nem jön, később már nem várjuk annyira, olyankor meg nem akar elmenni. Tegnap reggel erre a valamire ébredtünk. Ez sokak számára öröm volt, többeknek kevésbé. Akik nagyon örültek neki, azok a gyerekek, akik nem repestek a boldogságtól, azok az autósok. No mi ez? Hali! ...
Megérkezett az idei első hó. Reggel nagy pelyhekben szakadt, azt hittem egész nap abba sem hagyja. Az autósok araszolva haladtak a csúszós utakon, a gyerekek viszont alig várták, hogy minél hamarabb birtokukba vegyék a pihe - puha paplant.
Ami késik, az nem múlik - szól a mondás, így el is jött ennek is az ideje. Az óvodások boldogan vetették bele magukat a fehérségbe. Sajnos a hőmérő plusz fokot mutatott, így a hó olvadozni kezdett, a fák reggeli hóval fedett ágai úgy néztek ki, mint a hurkapálca, melyen a vattacukor nyomai épphogy fellelhetőek még. Ez azonban semmit sem vont le a havas játékok élvezeti értékéből.
A hóba lépés első reflexe a hógolyó gyártás és a célalanyok felkutatása volt. Az óvó nénik és én is kaptam egyet kettőt belőlük. Aztán jöttek a nagyobb golyók. Ezek a hóember alkotórészei voltak, de az erő fitogtatására is legalább olyan alkalmasak.
De a legélvezetesebb természetesen a szánkózás volt. Az mindegy, hogy fából van, műanyagból vagy éppen popsi-tepsi a neve, a lényeg az, hogy csúszik. Húzták, vonták egymást, főleg a kisebbeket. Ezt a vidám nyüzsgést igen jó volt nézni!
A játék végére azt hihettük volna, hogy egy nagy focilabda vagy éppen egy tarka tehén tartja a Földet, olyan foltos lett az udvar: fekete - fehér lenyomatok jelezték az örömködés minden percét.
A hó igaz, hogy nagy mértékben elolvadt, de azt hiszem, havaskodásból ez még csak a kezdet volt, a java még hátra van! Mert tudjátok, ő az aki nehezen akar megjönni, de utána nehezen akar távozni.
...a HÓ!
