Anyák napja a Csigáknál
A varázslatos teakonyha
Tudjátok, hogy régen az otthonoknak melyik helyisége volt a legfontosabb a családok életében? Igen, a konyha. Ott gyűltek össze, hogy a finom falatokon kívül megosszák egymással a fontos mondanivalóikat is, illetve, azért, hogy egyszerűen csak beszélgessenek. S miért írok most erről? Mindjárt kiderül...
Csörögnek a kanalak, csörömpölnek a tányérok, teáscsészék, zörögnek a kristálycukrok, csordogál a citrom leve... nagy egyetértésben készül a csipkebogyó, a gyümölcs és a menta tea a gyerekek kívánságára... Ugye ismerősek ezek a hangok a konyhátokból?
És az, hogy mindez a teáskanna irányításával történik? - az már fölöttébb különös.
"Teáscsésze ide vele,
teafilter ugorj bele,
forró vízzel zúdítsd tele,
citromot is facsarj bele!
Kockacukor végül ízesítse hát,
szolgáljunk fel mindenkinek
ízletes teát!"
És előfordul olyan is a konyhátokban, hogy a nagy egyetértés és rend megborul, netalántán valakinek szúrja is a szemét? Ez is ismerős jelenség?
És az, hogy ez a valaki jelen esetben a citrom? - no, ez megint csak fölöttébb különös.
Milyen varázsos konyhában járunk?
És mi ez a nagy kiabálás, veszekedés? Hallgassunk csak bele!
"Én vagyok a legfontosabb, én vagyok a legértékesebb!"
"Én vagyok a legfontosabb, én vagyok a legértékesebb!"
?????????????????????????????????????????????????????????
De csitt! Valaki sír! Marika beteg, fáj a torka, láza is van. Gyógyteát kell neki főzni! Szükséges hozzá teafű, csésze, kanál, cukor, szalvéta és persze citrom. Akkor kis is a legfontosabb?
S mi e történet vége? Természetesen minden jó, ha jó a vége. Hogyan is lehetne másként egy anyák napi teadélutánon? Mert ez a sok különös dolog a kis Csigák ünnepi előadásán történt, melyet az édesanyáknak adtak elő óriási lelkesedéssel.
Kissé rendhagyó, ám igen kellemes és otthonias légkörben telt e délután, ahol a vidám műsor mellé teát és finom süteményeket szolgáltak fel a gyerekek az édesanyák számára. Teázgatás, falatozás, beszélgetés, jókedv - családok a konyha melegében...
Ez az ünnepség nem könnyeket csalt az édesanyák arcára, hanem örömet, mosolyt és sok - sok vidámságot. Olyan pillanatokat, melyekért érdemes anyának lenni, melyekért megérte oly izgatottan várni a gyermeket.
"Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
ezer pici jelből
tudtam jöttödet."
S a gyerekek megérkeztek, s bearanyozzák, beragyogják életünket.
S lehet, hogy nincs mindig egyetértő rend a mindennapokban, éppúgy mint a csészék, kanalak, cukrok és teafilterek között a konyhában, ám a konyha, az otthon melege, az egymás iránt érzett szeret, törődés, kíváncsiság és odafigyelés mindig győzedelmeskedik.
Mert a szeretet örök és mindenható...