Álarc mögé bújva
Lévay Erzsébet: Farsang napján
Farsang napja eljött már,
kezdődik a jelmezbál,
zeneszóra vígan lép,
ring a tarka báli nép.
Nagy mulatság van itt ma,
ezerféle maskara
perdül-fordul, integet,
búcsúztatja a telet.
Péntek reggel különös világba csöppentem. Én azt hittem, hogy óvodába jövök, de a gyerekek és az óvó nénik sehol sem voltak. Ennek ellenére nyüzsgött az épület a sokadalomtól. Királylányokat, balerinákat, lepkéket, katicákat, nyuszikat, cicákat, pókembereket, lovagokat, cowboyokat - és még sorolhatnám napestig hányféle népet - láttam.
Jaj - gondoltam -, itt mindenkit elvarázsoltak vagy más bolygókról érkeztek látogatók? Tán hallották hírét ennek a jó kis helynek, s úgy döntöttek, hogy e naptól kezdve ők akarnak itt éldegélni? Hol vannak a gyerekek és az óvó nénik?
A lények első ránézésre barátságosnak tűntek, ráadásul vidámság, nevetés harsogott mindenfelé, ezért bátran úgy döntöttem, álruhában, álarc mögé bújva elvegyülök közöttük, hogy fény derüljön az igazságra. Hátha meg kell menteni az óvoda egykori lakóit a varázslattól.
Képzeljétek mit láttam! Ezek a lények asztalokon szeretnek sétálni! Ami igaz, az igaz, eléggé aprócskák voltak, lehet, hogy így akartak nagyobbaknak látszani? Mindenki, egyenként végiglejtett az asztali kifutón, s közben Feri bácsi villogtatott a fényképezőgépével.
Apropó! Feri bácsi. Hát én őt ismerem! Hú, lehet, hogy ő benne van ebben az egész varázslatban?
A felvonulás után aztán mindenhol igen fura dolgok történtek. Ezek az aprócska figurák kéz nélkül ettek, lehetett az fánk, süti vagy pattogatott kukorica. Pedig kezük az van. Akkor azt mire használhatják?
Közben jókat nevettek, szórakoztak. Az is kiderült, hogy tudnak táncolni, szoborrá válni, sőt varázsolni is. Kis zacskókból kedves figurát sikerült mindenkinek előhúznia. Örültek is nekik. Ezek csak nem lehettek űrlények?
A legjobban azonban azon lepődtem meg, amikor színes gömbök tűntek fel a levegőben, melyek olyan magasra tudtak repülni, hogy csak no! Lehet, hogy ez a járművük? Ezekkel érkeztek?
De nem mentek el velük mégsem. Inkább az emeletet vették birtokba. Nagy gyűlésük lesz? Segéderőket is kaptak, még apróbbakat, mint ők. Volt köztük medve, tűzoltó meg egy varázsló is. Mi készül itt?
Aztán magasabb lények jöttek. Az egyik Kacor királynak nevezte magát. Hát elég kackiás volt, az igaz. Mindenki megijedt tőle, még a medve méretű is! Lehet, hogy ő a fővarázsló?
A kezeiket itt jól megfigyeltem, mire használták. Összeütögették őket, az embereknél ezt tapsnak nevezik.
A gyűlés végeztével mindenki szétszéledt. Az apró lények azonban úgy tűnt, mégsem ijedtek meg annyira Kacor királytól, mert a nevetés, jókedv tovább folytatódott.
S hogy végül kiderült - e az igazság? Sokáig csak ámultam - bámultam, a titok nem engedett. De az igazság valahogy mindig felfedi kilétét. 13 óra tájékában, mikor a mulatozók elfáradtak, lehullt a lepel, vagyis mondanám az álarc.
Nem űrlakók foglalták el az óvodát, s varázslat sem történt. Óvodások és óvó nénik tűntek elő a maskarák rejtekéből.
Elnézést, javítok. Varázslat az történt. De ez a varázslat talán már senkinek sem tűnik fel, mert nap mint nap megtörténik itt az óvodában. Oly megszokott már, hogy az óvó nénik mindig nagy igyekezettel varázsolnak mosolyt az apró arcocskákra. Ez a nap is ennek egy része volt.
