A tavasznak jönnie kell! Farsangoljunk!
Pálfalvi Nándor: Farsang
Táncra, táncra kisleányok,
daloljatok fiúk,
itt a farsang, haja-huj,
ne lássunk most szomorút!
Mert a farsang februárban
nagy örömet ünnepel,
múlik a tél, haja-huj,
s a tavasznak jönni kell!
Hogy a tavasz minél hamarabb eljöjjön, az Árnyas utcai bölcsődések is nagyon készültek a farsangi ünnepre. Korábban már álarcokat festettek, díszítettek, pénteken pedig többen jelmezbe is bújtak. Az apróbbak eme újfajta öltözetből talán nem is érzékeltek túl sokat, mivel számukra ez is csak ugyanolyan ruha, mint a többi. Az óvoda felé kacsingatók azonban már bizton élvezték, hogy ezen a napon ők nem is ők, hanem tűzoltók, csiga-bigák, varázslók, szuper hősök vagy épp huncut komornyikok. Így hát kezdetét vehette a mulatság.
Egy igazi farsangi hangulathoz a zene nem hiányozhat, táncra is perdültek az aprócska lábak. Az energiát finom falatkák, sütikék és a farsangi fánkok biztosították.
Czeglédy Gabriella: Áll a bál
Farsangi fánk,
pufóka,
teremben áll
a móka.
Kéményseprő,
Piroska,
a szakács meg
a kukta
ropják együtt
a táncot,
mind megeszik
a fánkot.
Szükség is volt erre, mivel Marika néni annyi lufit hozott be egy csokorba fűzve, hogy ha csak egy gyermek fogta volna meg a madzagokat, tán a magasba is repültek volna vele! De szerencsére többek ereje kéznél volt, így a léggömbök jó játszó társaikká szegődtek.
A farsangi mulatozásnak minden évben része, hogy a bölcsisek átsétálnak az óvodába megnézni az óvó nénik meseelőadását. Az idén Kacor király meséje elevenedett meg.
Sajnos azonban bármennyire is igyekeztek vidámkodni és várni a tavaszt, ennek örömére a tél újból nyakunkba zúdította a havat.
De nem adjuk fel!
