Farsangi vigasságok

Mentovics Éva: Vígság legyen!

Farsang van most,
ne feledd el.
Maskarádat
fürgén vedd fel!

A karnevál megtartása az ókorba nyúlik vissza. Az ókori görögök minden tavasszal ünnepséget rendeztek a bor istene, Dionüszosz tiszteletére. A rómaiak átvették ezt a szokást: ők Bacchus, a boristenük tiszteletére tartották meg a Bacchanaliát.

A középkorban a keresztény egyház megpróbált elfojtani minden ilyen pogány szertartást, és inkább a húsvét előtti 40 napos böjt első napját szerették volna megünnepelni a farsanggal. A karnevál szó is a latin carne vale kifejezésből ered, melynek jelentése búcsú a hústól. Ez azonban nem úgy vált be, ahogy arra az egyház számított: a farsang az egy héten át tartó evés-ivás, mulatozás, zene ünnepe lett.

A farsang Magyarországon vízkereszttől (január 6.) a húsvét vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart, azaz "húshagyó keddig", vagy "hamvazószerdáig".
Hazánkban - elsősorban német hatás eredményeként - a középkorra tehető a farsang kialakulása, de számos idegen nép hatása érvényesült bennük. A Magyarországon közismert farsang elnevezés a bajor-osztrák Fasching szóból ered. Ez a fogalom -akárcsak a karnevál- a középkorban a böjttel függött össze, a böjt napját megelőző éjszaka elnevezése volt. Ezt jól mutatja a Fasching irodalmi formája, a Fastnacht (Fasten=Böjtölés; Nacht=Éjjel). Az idők folyamán a fogalom már a böjti napokat megelőző egész időszak jelölésére szolgált.

A keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően gazdag néphagyományokra épül.
A néphit szerint Cibere vajda és Konc király vízkeresztkor és húshagyó kedden párviadalt vív egymással. Vízkeresztkor Konc király kerül ki győztesen, s ekkor megkezdődik a farsang, húshagyókedden pedig Cibere vajda győz, s ekkor a böjt veszi át a hatalmat.

A farsang zajos mulatságait egy ősi hiedelem hívta életre. A középkorban azt hitték az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban - amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák - a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, jelmezes karneváli felvonulással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni ezeket.

A régi babonákat később elfelejtették az emberek, de a hosszú böjtre való felkészülésnek megfelelően ebben az időszakban az evés-ivás, a mulatozás szinte kötelező, a jelmezes, álarcos karnevál és a bálok, táncos mulatságok szokása máig megmaradt.

Régen farsang idején a fonóházakban minden este zajlott valamilyen vidám esemény, énekeltek, táncoltak, a táncmulatságok mellett különböző játékokat, vetélkedőket rendeztek.

Minden társadalmi réteg megrendezte ilyenkor a maga bálját. A városi polgárság elsősorban a német hagyományokat vette át, míg az arisztokrácia körében az itáliai és francia szokások terjedtek inkább el.
A falvakban a bálok többsége a kocsmákban, vagy bérelt házakban zajlott. Fontos szerepük volt ezeknek a táncos mulatságoknak a párválasztásban, ezen időszakban volt a legtöbb lakodalom is a falvakban. A lányok ilyenkor bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki ha tetszett neki a lány, kitűzte a kis csokrot a kalapjára.
Aki pedig pártában maradt, azt ebben az időszakban különösen durva, vénlánycsúfolókkal gúnyolták.

Hetekig tartó vigasságok a Föld számos országában fellelhetők, köztük a legismertebbek a Velencei és a Riói karnevál.

"...Rohanó
életünkben
kell egy
kicsi vidámság,
elődeink is
így gondolták
ezért,
a farsangot
ránk hagyták."

(Márkus Katalin)